15.- Vidám és szomorú pillanatok

Te szent isten!! A második 1000-t is túlléptük! Annyira fantasztikusak vagytok! Nem tudjuk elmondani mennyire hálásak vagyunk,hogy olvassátok a blogot! Szeretünk titeket és arra szeretnénk kérni benneteket,hogy ne adjátok fel! Írjátok le bátran a véleményeiteket jót, rosszat egyaránt! Mérhetetlenül boldogok vagyunk és igyekszünk minél hamarabb új részt hozni! Köszönjük szépen! 
                                                                                 Szeretettel: Saci és Dorka ;) 


*Emma*

Émelygő fejfájásra ébredtem, ami nem volt éppen hangulat javító hatású. Nem kéne nekem alkoholt innom...legalábbis ennyit. Úgy éreztem,hogy mindjárt kidobom a taccsot ezért gyorsan átrohantam a fürdőbe. 
-Emma?Te vagy az? Jól vagy?- jöttek a kérdések az ajtó mögül, majd George lépett be rajta ijedt szemmel. Én a wc csésze mellett ülve a deszkára könyökölve szenvedtem és neki persze, pont ilyen borzalmas állapotban kell látnia. Nem lepődnék meg ha ordítva kifutna a szobából megijedve a borzalmas látványomtól.
Ehelyett leguggolt hozzám és felkapart a földről.
-Ne ülj a csempén, mert felfázol...-mondta aggódva és bedugott a zuhanyzóba.- Fürödj meg, az jót fog tenni.-javasolta és kiment a szobából. Mélységesen szégyelltem magam, hogy ilyen igénytelen módon viselkedtem. Frissítő fürdő után, sokkal jobban festettem és elmúlt a fejfájásom is. A törölközőbe csavarva átslisszoltam a szobámba és gyorsan felöltöztem. Felvettem egy bordó inget egy zongora billentyű mintás cicanadrággal és lefele vettem az irányt.
 Jaymi és JJ ült a nappaliban. Amint megláttak, felugrottak az ülő helyzetükből és megölelgettek.
-Kérsz valami gyógyszert?-kérdezte Jaymi.
-Fáj a fejet, főzök kávét!-gondolkozott hangosan JJ.
-Srácok!-állítottam le őket.-Nagyon aranyosak vagytok, de nincs szükségem semmire.-mondtam halványan elmosolyodva.
-Meséljetek inkább, milyen botrányt csináltam, hogy ilyen hullaház hangulat van a házban? Lola miért nem nyüzsög már itt és miért olyan George mint aki attól fél hogy kivetem magam az ablakon?-bombáztam meg őket most én a kérdésekkel. Összenézett a két fiú és úgy tűnt azon gondolkoznak,hol is kezdjék.
-Hát Lolával az ivászatotok, elfajult és te a medencében úszkáltál fehérneműben, majd George összekapart és nagy nehezen elvitt a szobádba, hogy aludj. Aztán pedig Josh rámordult Lolára, hogy milyen barátnő, hogy leitatott téged....meg ilyesmik. Ja és Josh Georget is számon kérte, hogy miért nem vigyázott rád.. Dióhéjban ennyi.-hadarta el az egészet JJ egy szuszra. A szám tátva maradt és az állam a padlót súrolta. Most az egyszer áldozata, de azért kicsit okozója is vagyok egy konfliktusnak. Illuminált állapotomban egyáltalán nem tudok magamon uralkodni... Haragudtam Lolára, hogy mi a fenének kellett annyit innunk...
A tenyerembe temettem az arcom, hogy lehiggadjak és megtudjak szólalni.
-Joshban megint nem csalódtam...hozzá illően reagált...-mondtam elkeseredve. 
-Josh már csak ilyen..nem lehet vele mit tenni.-mondta Jaymi majd mivel megcsörrent a telefont távozott a szobából.
JJ-el folytattuk a tegnap este kivesézését, de újat már nem tudott mondani. 
Loláról nem hallottak mióta lelépett, Josh a szobájában kuksol, de reggel JJ látta és egy morgással üdvözölte, majd visszabújt a barlangjába. Georget nagyon megviselte, hogy ilyen így kifordultam önmagamból...Megtudom érteni. Megyek és azonnal bocsánatot kérek tőle.
Felfutottam a lépcsőn és összefutottam a morgó medve bátyámmal. Levegőnek nézve elment mellettem és még akkor sem reagált mikor hüledezve csapkodtam a lábam. Hisztizni akartam, de még rám se méltatott bagózni. 
Besértődve indultam George szobájába, de mikor bementem nem találtam ott.
Elmentem a fürdőbe,bekopogtam és bekukucskáltam, de ott se volt senki. Az ablak előtt elmenve megpillantottam a medence mellett napozni póló nélkül napszemüvegbe. Az apró vízcseppek a mellkasán arról árulkodtak, hogy úszni volt majd kifeküdt száradni.
Bikinit húztam és kimentem hozzá. A napozóágyához érve beálltam a napja elé így tuti hogy észre vett. Levette a szemüvegét és hunyorogva rám nézett.
-George...-szólítottam meg. Felült és kíváncsian rám emelte a naptól világosabbnak tűnő csoki barna szemeit. Óvatosan az ölébe ültem, féltem, hogy eltaszít magától. Nem tette eleinte nem ért hozzám, csak várta, hogy mit készülök neki mondani.
-Ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak...-mondta bűnbánóan.- Nem tudom magam kontrollálni részegen.-tette hozzá. Halványan elmosolyodott és végigsimított a hátamon. 
-Nem tudok rád haragudni.-mondta és megpuszilta gyengéden a nyakamat. Mosolyogva, boldogan megcsókoltuk egymást és élveztük a napsugarak melegségét a hátunkon.
-Pancsolunk egyet?-kérdeztem kaján vigyorral és kihívóan felálltam az öléből. Gonoszan elmosolyodott és nekem iramodva, beleugrott a vízbe magával rántva engem. Visítottam egyet és már a vízben is voltam. Teljes erőmből fröcsköltem a galád szörnyeteget, majd mikor meguntam rávetettem magam. Ő csak nevetve húzott magához még közelebb.
-Egyszer tuti, hogy meg fogok sértődni egy ilyen húzásodon!-próbáltam haragos fejet vágni.
-Egyszer..talán. Majd teszek róla, hogy ne.-kacsintott és beleharapott a pofazacskómba.
Erre muszáj volt nevetnem és nem bírtam tartani a saját súlyomat ezért ránehezedtem Georgera. 
-Te hülye majom! Ne harapdálj!-kezdtem el csapkodni, de ezzel párhuzamosan jóízűen kacagtam.
-Ne mond, hogy nem jó..-duruzsolta és az arcomba szökött a pír. Összeszedtem a maradék büszkeségemet, a derekára kulcsoltam a lábaimat és a legszenvedélyesebb csókot nyomtam az ajkaira, amilyet csak tudtam. Többször is megremegett és már alig állt a lábán mikor elváltunk és a szemébe néztem. A döbbent, kába arca arról árulkodott, hogy bejött a kis húzásom. Kaján vigyorral néztem a szemébe és elég nehezen tért vissza a kábulatból.
-Ha ez a büntetésem, akkor nagyon sokat leszek rossz..-vigyorodott el hirtelen, mire elnevettem magam. A huncut fajtáját! De hát, ki akar egy ilyen édes és szexis srácot megbüntetni?! Bolond lennék ha én akarnám! 
               Bementünk, megszárítkoztunk és öltözni készülődtünk. Már egy ideje vegyesen vannak a cuccaim George és az én szobámban így gazdálkodtam az ő szobájából. Ott úgy is George illat terjeng! Fogalmam se volt arról, hogy hova tüntettem a zongora billentyűs gatyámat így hát a bordó ingemben indultam a keresésére. 
Lent szembe találtam magam Joshsal. Épp keresztül akart rajtam nézni, mikor útját álltam.
-Josh!-álltam meg előtte határozottan. Megállt és felnézett rám. Az arca meggyötört volt és a szemeiben könnyek csillogtak. Azonnal meglágyult a tartásom és magamhoz öleltem.
Szipogni kezdett...rettentő régen láttam őt sírni így ez a pillanat nagyon megijesztett.
-Josh...bátyus...-mondtam lágyan,hogy a szemembe nézzen újra, mikor megtette folytattam.- Most először oly sok év után kérlek meséld el a problémádat, hátha segíthetek...
Halványan bólogatott és felhúzott a szobájába. Bezárta utánam az ajtót és levetette magát az ágyba. Befeküdtem mellé, mire azonnal magához ölelt. Kicsinek mindig így aludtunk mikor valamelyikőnk rosszat álmodott. Hiányzott a bátyám, az igazi és egyetlen, de akkor úgy éreztem,hogy visszakaptam.