4.-Nem hittem volna,hogy a közértben megfognak támadni...

-Tetszik neked.

-Nem is.-vágtam rá.
-Ugyan Emma,látom rajtad és nálam jobban senki sem ismer.-mondta komolyan és a végén nagyon sóhajtott.
-Jó lehet,hogy egy kicsit...tetszik..-mondtam nehezen,mert tudom,hogy neki nincsenek ínyére a szavaim.
-Csak ennyit akartam.-mondta és felállt.-Jó éjt!-adott egy puszit a homlokomra és otthagyott.
Valami furcsa érzés költözött a mellkasomba és szorítani kezdte.Hiány érzetem lett....
Morogva levettem a ruháimat és vettem fel tiszta fehérneműt.Egy csillagos pólót vettem fel pizsama gyanánt.

Imádtam ezt a pólót,mert nagyon puha anyagból volt és kényelmes volt ez által.Kerestem egy fekete cicanadrágot amiben aludhatok és végül találtam is.
Elmentem a fürdőszobába és megmostam a fogam.Közbe folyamatosan elégedetlenül sóhajtoztam.Sose voltam egy magamba zárkózós típus ezért is volt meglepő ez a mélabús természet.
Minden bizonnyal George miatt van....
Kopogtak a fürdőszoba ajtón.
-Szabad!-mondtam,mert már éppen végeztem.George állt az ajtóban és megszeppenve néztünk egymásra.Egy melegítő alsó és kék póló volt rajta,már ő is készült aludni...a haja elragadóan kócos volt és nagyon jól állt neki.A szép barna szemeivel engem kémlelt..
-Ne nézz.-morogtam szégyenlősen,mire lebiggyesztette az ajkait és kiskutya fejjel nézett rám.Annyira ellenállhatatlan volt.-Zavarba hozol...-motyogtam és a tenyerembe temettem az arcom.A szívem annyira hevesen vert mikor megéreztem a puha kezeit az arcomat takaró kezeimen.Elvette onnan a kezeimet és mélyen a szemeimbe nézett és akkor teljesen elvarázsolódtam.Megsimítottam a puha arcát és beletúrtam a hajába.A kezei a derekamra vándoroltak és lassan közelebb vont magához.Megcsapott a kellemes illata és szinte égtem az érintése alatt.
-Nem szabadna...-motyogta mikor már alig volt köztünk távolság.
-Nem baj..-suttogtam és lassan megízleltem a telt ajkai mámorát.Azonnal visszacsókolt és nekem préselte magát.
Az első csókunk és annyira a mennyekben jártam,hogy el is feledkeztem arról,hogy a fürdőszobában vagyunk.
-Ugye tudod,hogyha ezt Josh megtudja kinyír minket?-motyogtam az ajkaiba.
-Szerintem megérte...-morogta és még mindig csukva voltak a szemei.-Csináljuk még...-kuncogott és beleharapott az alsó ajkamba.Az ajkai mézédes puhaságát érezhettem megint és azt kívántam bárcsak ne lenne vége ennek a percnek.
-George..-toltam el egy kicsit magamtól,bár amennyire engedték a derekamat ölelő kezei.Belenéztem a gyönyörű,barna szemeibe.-Jó éjszakát.-mondtam és elmosolyodtam.
-Ne!Kérlek,még ne menj...-könyörgött és kapott utánam kétségbeesetten.
-Késő van..-próbáltam finoman tudtára adni,hogy ne keverjük magunkat még nagyobb bajba.
Elengedett és adott egy puszit az arcomra.Kimentem a fürdőszobából és átspuriztam a szobámba.

Már otthonosan berendeztem,ha már egy hónapot itt leszek,akkor ne legyen olyan sivár..
Bebújtam az ágyba és vártam,hogy eltudjak aludni.
A levakarhatatlan mosolyom miatt és a George körül cikázó gondolatok miatt elég nehéz feladatnak bizonyult.Végül is átadtam magam az álmok birodalmának.


Reggel arra keltem,hogy a srácok szöszmötölnek.Kíváncsian pattantam ki az ágyamból és néztem utána hangoknak.
-Szia húgi!Egy gyors megbeszélésre kell elugranunk,el leszel addig?-kérdezte Josh valahonnan előbukkanva,de már ki volt nyalva,belőtt séró,pacsuli..minden.
-Meddig lesztek?-kérdeztem,de addigra valahova tovább állt.
-1 órát maximum.-kaptam a választ JJ-től és kaptam egy cuppanós puszit az arcomra,majd ő is rohant tovább.Lementem a nappaliba ahol csak George nem sürgött forgott,hanem az ajtófélfának dőlve nézett maga elé.Akaratlanul is elmosolyodtam az édes kis arckifejezésért,mire megajándékozott a tekintetével.Elvigyorodott és ellökte magát az ajtó kerettől.
-Jó reggelt!-köszönt és még a hangja is boldogan csengett.
-Neked is..-léptem közelebb hozzá és a szívem hevesen vert,igyekeztem normálisan venni a levegőt,de már túl közel volt ahhoz,hogy képes legyek rá.
Hirtelen Josh futott le a lépcsőn én meg gyorsan hárítási tervet eszeltem ki hogy miért állunk így egymás előtt.
-Szerintem így jó lesz a hajad.-játszottam el,hogy a haját igazgatom George-nak és Josh bevette,vagy túlságosan is sietett,hogy gyanakodjon.George elnevette magát rajtam,mikor Josh köddé vált.
-Szép volt.-folytatta a gúnyolódást.
-Lett volna jobb ötleted?-kérdeztem a sértődöttet játszva.Kuncogva beleszagolt a nyakamba majd puszit nyomott az arcomra.
-Oké,egy ideig még kibírom..-motyogta és csatlakozott a rohanó fiúkhoz.
-Szia Emma!Majd jövünk!-kiáltotta Jaymi és becsukta maga mögött a bejárati ajtót.
Nahát...most mit kezdjek magammal..?
Mivel 10 órát mutatott a falióra ezért úgy döntöttem felöltözök és bevásárolok egy kiadós ebédhez.
A ruháim közt válogatva tanakodtam,hogy mit vegyek fel.Néha néha kikukkantottam az ablakon,hogy milyen idő van,de egy kicsit borongós idő miatt féltem.

Végül egy fehér denevérujjú inget,rózsaszínes csőnadrágot és kiegészítőket vettem fel.A táskámba süllyesztettem a bukszám(pénztárca),a mobilom,lakáskulcsot.
Miután bezártam a házat magam mögött megindultam gyalog a közértbe ami szinte csak két utcányira van.
A napot borongós felhők takarták el és fenyegetően meredtek fölém...reméltem,hogy nem fog esni.
A közértben nagyban válogattam a tészták között,mikor nagy visítozást hallok nem messze tőlem.
-ÚRISTEN,AZ OTT EMMA CUTHBERT!!JOSH HÚGA!!-rohamoztak meg vagy tízen úgy,hogy szinte levegőt sem kaptam.
-SZIA!!JESSICA VAGYOK!-visította még mindig a fülembe...
-ÉN ZOE!!-visította a másik...azt hittem ott fogok megsüketülni,de az biztos,hogy veszítettem pár megahertz-t..
-LÁNYOK!-kiáltottam el magam,mire befogták a saját szájukat.-Békésen,könnyebben segítek nektek,bármit is szeretnétek.-mondtam nekik szájba rágósan,hátha megértik ilyen állapotban is..komolyan?! Hisz nem a srácok jöttek a boltba..ugyan kérlek én csak Josh húga vagyok,nem tettem semmit amiért rajongani kéne....
Hirtelen elkezdett mindenki mondani valamit egyszerre,de az összes mást..szóval semmit sem értettem belőle.
-JÓ!EGYSZERRE CSAK EGY!-emeltem fel megint a hangom,hogy túlkiabáljam a népet.
Belenéztem az egyik lány szemébe.
-Te kezd,szépen,nyugodtan és lassan.-artikuláltam a kelleténél jobban.
-Szeretnék egy közös képet veled.-mondta csillogó szemmel és hatalmas vigyorral,mint mikor megeszik egy kisgyerek rengeteg cukrot és cukor kómába esik...pont úgy nézett ki.
-Persze.-mosolyodtam el és megcsináltam vele egy pár képet.A többiek is közös képet akartak,meg egy pár szót váltani,majd megszabadultam tőlük...
2. napja vagyok Londonban és máris híres lettem?!Hol élünk?!
     Amint kiléptem a több szatyornyi kajával elkezdett szakadni az esőt...hát igen reménykedhettem,de hiába való volt..
A fehér ingem teljesen átázott és a rózsaszín gatyám saras lett a felverődő kosztól,ráadásul egy autó telibe kapott egy pocsolyával.Már egy utcát elhaladtam mikor egy szőke hajú mosolygós lány felém tartott egy esernyőt..
-Nagyon szépen köszönöm,de nekem már úgyis mindegy,teljesen eláztam.-mondtam és kínomban elnevettem magam.
-Ugyan,már...Van még hely az esernyőm alatt.-mosolygott és olyan érdekes közvetlenséget sugárzott,hogy elfogadtam a gesztust.
-Köszönöm.-mondtam megint.
-Nincs mit.-legyintett.-A nevem Lola.-mondta és megállás nélkül mosolygott,-Téged,hogy hívnak?-kérdezte és azonnali örömöt éreztem,hogy ő nem Josh miatt talált meg.
-Emma.-fogtam kezet vele.
-Nos,örülök,hogy megáztál Emma.Roppant szimpatikus lány vagy.-mondta nevetve.
-Te is szimpatikus vagy nekem.-mondtam és halványan elmosolyodtam.
-Nincs kedved meginni valamit holnap?-kérdezte,mire meglepődtem.
-De,mért is ne?-nevettem el magam.
-Szuper,cseréljünk számot.-halászta elő a mobilját mire én is így tettem.Már láttam a srácok házát ezért rövidre fogtam.Gyorsan lezavartuk a telefonszámokat és haza is értem.
Az ajtón szinte beestem...Mivel épp nyitották ki én meg nekidőltem.
De nem estem,be mert valaki elkapott és már az illatáról felismertem az illetőt.
-Jézusom,Emma!Csurom víz vagy!-háborgott és aggódóan nézett rám a hatalmas,barna szemeivel.-Elég vicces,hogy beestél a karjaim közé.-nevette el végül magát,mert eléggé vicces szitu volt.
-Hát igen,eléggé eláztam...-nevettem.George talpra állított és én körül néztem.A házban csönd volt.-Többiek?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Stúdióban,de mivel én már letudtam a szólóim felvételét,ezért hazajöttem...hozzád..-bazsalyogott és átkarolta a derekamat..-Nagyon tetszik,az inged...főleg,hogy átázott....-motyogta és még közelebb húzott magához..A fölsőm szinte átlátszó volt,így látszott a fehér melltartóm....


Az ajkaival folyamatosan az enyéimet ostromolta és fulladásig csókolóztunk szinte.
De az agyamba ötlött,hogy mi lesz ezután,George vajon szeret vagy csak vonzódik,hozzám,meg hát én sem tudom pontosan mit érzek iránta..
Josh tuti nem örülne nekünk és ez még rá tesz egy lapáttal.
-George..-haraptam meg a száját,hogy figyeljen egy picit.
-Mmm...-morgott bele az ajkaimba és lassan kinyitotta a szemét.A hatalmas barna szemei fürkészték az enyéimet és kíváncsi pillantásokat küldött felém,de közben ott bujkált a sejtelmes mosoly a szája sarkában.
Úgy folytattam volna ezt a tökéletes pillanatot,de az eszem folyamatosan azt diktálta,hogy Josh kifog akadni.

3.-Tartsd a szavad!

*Emma*

Vacsora után pont egyszerre álltunk fel az asztaltól George-val,persze teljesen véletlenül,de Josh árgus szemekkel figyelt minket.Rápillantottam George-ra ő pedig elkapta a tekintetét és kislisszolt előttem.Teljesen elijesztette tőlem Josh vagy én kergettem el...nem tudhatom melyikünk tett be neki jobban,de az a lényeg,hogy George nem fog többet próbálkozni nálam...szerintem.

      Felmentem a szobámba és hallottam,hogy Josh bekopog George-hoz.Kíváncsian hallgatóztam,de sajnos túl vastagak voltak a falak.Nyúzottan bedőltem az ágyba és valaki kopogott.

-Szabad!-morogtam az ágyon meresztgetve a telt hasamat.

Jaymi kukucskált be az ajtón mosolyogva és valamit elrejtett a háta mögé.

-Gondoltam amíg a srácok értelmetlen vitákat folytatnak addig hozok neked jégkrémet,hogy ne unatkozz.-mondta aranyosan és bekucorgott mellém.Felültem és törökülésbe tettem a lábaimat.

-Magnum?-csillant fel a szemem mikor  elővette a háta mögül a finomságokat.

-Csak is.-nevette el magát.-Mogyis vagy karamellás?-kérdezte.

-Mogyis.-választottam ki a kedvenc édességemet és  desszertként nekiálltunk elfogyasztani.-Mond csak Jaymi...nehéz eltitkolni az érzéséket?-tettem fel egy hülye kérdést,ami sehogy se kapcsolódott a témához,de Jaymi gondolkodott egy percet-
-Hát nehezebb mint kimutatni.-mondta készségesen.-Mi nyomja lelkedet pici lány?Jaymi apunak mindent elmondhatsz.-mondta aranyosan.
-George...-mondtam és kifújtam a levegőt.Felkuncogott és harapott egyet a karamella bevonatba.
-Tudtam én,hogy nem tudsz ellenállni a cuki baba pofijának...-mondta még mindig kuncogva.
-Hát,nem...de Jaymi, azok a szemek...-néztem rá fájdalmasan.
-Megértem én.. -nevetett.-Josh miatt ne aggódj....lehet hogy kicsit lassan,de le fog neki esni a tantusz,hogy mennyire össze passzoltok a mi kis majmunkkal.-nevetett tovább és feltápászkodott.-Ide már nem kellek,de a srácok túl csöndbe vannak...nekem ez gyanús.-mondta.
-Jaymi,kérlek ne mond el senkinek...szükségem van George-ra..-mondtam neki hisztérikus hangon és egyben könyörgően is.

*George*

Kopogtak.
Josh jött be határozott léptekkel,de utána inába szállt a bátorsága.Épp mondani készült valamit,de én megelőztem.
-Figyelj Josh, szeretnék bocsánatot kérni,amiért ilyen borzasztó barát voltam....-mondtam neki bűnbánó tekintettel.-Nem környékezem meg többet a Emma-t..ne haragudj,hogy ostoba voltam.-mondtam.
-Rendben.Megbocsájtok tesó,de tartsd a szavad,mert most szavadon foghatlak!-nézett rám szigorúan majd kedvesen megölelt.lepacsiztunk,majd kiment..
    Annyira rosszul esett kimondani,hogy nem próbálkozok....de hát ha Emma-nak nem vagyok az esete,akkor semmi értelme.Bágyadtan vettem a kezembe a laptopom és próbáltam elterelni a gondolataimat Emma-ról,persze sikertelenül.
Megint kopogtak és Jaymi cammogott be.
-Haver..-kezdett volna bele,de abba hagyta,mert Josh felkiabált.
-Srácok,Emma!Gyertek filmezni!!-kiabált.
Összenéztünk Jaymi-vel,majd vállat rántva lementünk a földszintre.Emma épp jött ki a szobájából....a szívem a torkomba ugrott amint megláttam és szaggatottan vettem a levegőt...nem kéne kínoznom magam a látványával...

*JJ*

Előkészítettük a filmet Josh-al és csináltunk popcorn-t.
Emma szaladt le a lépcsőn és utána,pedig Jaymi és George.Nem tűntek valami vidámnak,de Emma azért mosolygott.
-Mit nézünk?-kérdezte Emma.
-Hát Josh választott.-mondtam és lepakoltam a kajákat a filmezéshez.
-Nos,uraim és tisztelt hölgy vendégünk.-színészkedett Josh a szónoklata közben.-Most bemutatom a kicsi Emmát és persze jó magamat!-nevette el magát.
Emma kitágult szemekkel és tátott szájjal nézte ahogy elindul a kis videókból és képekből összeállított filmecske.
Nagyon aranyos kislány volt Emma és Josh pedig egy őrült,rossz gyerek,aki folyton Emmát szekálta
-Anya!Josh megint elvette a pónimat!-jött oda a pici Emma Cuthbert anyuhoz.Emma kb. 3 éves lehetett.
-De anya! Emma meg elcsórta a focilabdám!-vetette be a cuki nézését anyukájuknál.
-Hagyjátok abba! Ezt nem akarom hallani!-mondta az anyukájuk a fejét fogva, és kiment a képből.
Jókat nevettünk és néztük a különböző képkockákat.
-Anya!Kész!!Kész az első dalom!-szaladt már a nagyobb Emma az anyjához.
-Na hadd halljam!-nevetett az anyukája és figyelte a kislányát,hogy próbál játszani  valószínű  Josh gitárján,mert sokkal nagyobb volt a gitár mint maga a kislány.
Emma ügyesen elhelyezkedett és elkezdett játszani egy elég jól kidolgozott dallamot.
-7 éves voltam.-szólalt meg hirtelen Emma.-Az első kész dalom.-tette hozzá.
Csak tátott szájjal figyeltük,hogy a filmben felcsendül Emma gyerekhangja ami meglepően szép volt.
Hirtelen egy magas fiú hangot is meghallottunk és megjelent Josh.Együtt énekeltek és Josh még illegett-billegett is hozzá.
Hangosan elkezdtünk nevetni.
-Nagyon fasza gyerek voltam!-mondta Josh és ő is röhögött.
Egy férfi arc került a képbe és valószínű hogy ő vette fel a videót.
A testvérekre néztem és mind a kettőjük arca fájdalommal teli lett.Josh mesélte,hogy elváltak a szülei..és ezek szerint ekkor még nem..

Emma szeme könnyes lett Josh-hoz bújt.Szomorúan nyomtam meg a stop gombot a távirányítón.
-Mit szólnátok ahhoz,hogy megnézzük a kicsi George-t?-kérdezte George és beállt a képbe.
Felnevettünk,hogy próbálja feldobni a hangulatot és elővette a mobilját.
A kis szőke George-os képeket mutatott. nekünk.
-A kis fetus!!-nevettenem.


*Emma*

George-t látni kicsinek,annyira jó volt.Annyira elképesztően édes volt,hogy azt meg kell zabálni!
Folytatta a gyomrom marcangolását az a fura érzés...ami talán azóta megvan mióta először megölelt.
Nem akarom elveszíteni,de nyomulni az biztos,hogy nem fogok szóval marad a tartózkodás és a semmilyen állapot...utálom.
     George édes nevetése zökkentett ki  a gondolataimból.Elkezdett mindenki fészkelődni.
-Srácok,szerintem én elteszem magam holnapra.-mondtam egy ásítás kíséretében.-Sokat utaztam.-tettem hozzá.
-Oké,Emma.-mondták egyszerre.
-Em,beszélhetnénk?-szólt utánam Josh.
-Persze.-mondtam mosolyogva,majd felvonultunk a szobámba.
Lehuppantam az ágyra és Josh mellém.Egy pár percig még néma csendben ültünk majd Josh megszólalt:
-Tetszik neked.......