3.-Tartsd a szavad!

*Emma*

Vacsora után pont egyszerre álltunk fel az asztaltól George-val,persze teljesen véletlenül,de Josh árgus szemekkel figyelt minket.Rápillantottam George-ra ő pedig elkapta a tekintetét és kislisszolt előttem.Teljesen elijesztette tőlem Josh vagy én kergettem el...nem tudhatom melyikünk tett be neki jobban,de az a lényeg,hogy George nem fog többet próbálkozni nálam...szerintem.

      Felmentem a szobámba és hallottam,hogy Josh bekopog George-hoz.Kíváncsian hallgatóztam,de sajnos túl vastagak voltak a falak.Nyúzottan bedőltem az ágyba és valaki kopogott.

-Szabad!-morogtam az ágyon meresztgetve a telt hasamat.

Jaymi kukucskált be az ajtón mosolyogva és valamit elrejtett a háta mögé.

-Gondoltam amíg a srácok értelmetlen vitákat folytatnak addig hozok neked jégkrémet,hogy ne unatkozz.-mondta aranyosan és bekucorgott mellém.Felültem és törökülésbe tettem a lábaimat.

-Magnum?-csillant fel a szemem mikor  elővette a háta mögül a finomságokat.

-Csak is.-nevette el magát.-Mogyis vagy karamellás?-kérdezte.

-Mogyis.-választottam ki a kedvenc édességemet és  desszertként nekiálltunk elfogyasztani.-Mond csak Jaymi...nehéz eltitkolni az érzéséket?-tettem fel egy hülye kérdést,ami sehogy se kapcsolódott a témához,de Jaymi gondolkodott egy percet-
-Hát nehezebb mint kimutatni.-mondta készségesen.-Mi nyomja lelkedet pici lány?Jaymi apunak mindent elmondhatsz.-mondta aranyosan.
-George...-mondtam és kifújtam a levegőt.Felkuncogott és harapott egyet a karamella bevonatba.
-Tudtam én,hogy nem tudsz ellenállni a cuki baba pofijának...-mondta még mindig kuncogva.
-Hát,nem...de Jaymi, azok a szemek...-néztem rá fájdalmasan.
-Megértem én.. -nevetett.-Josh miatt ne aggódj....lehet hogy kicsit lassan,de le fog neki esni a tantusz,hogy mennyire össze passzoltok a mi kis majmunkkal.-nevetett tovább és feltápászkodott.-Ide már nem kellek,de a srácok túl csöndbe vannak...nekem ez gyanús.-mondta.
-Jaymi,kérlek ne mond el senkinek...szükségem van George-ra..-mondtam neki hisztérikus hangon és egyben könyörgően is.

*George*

Kopogtak.
Josh jött be határozott léptekkel,de utána inába szállt a bátorsága.Épp mondani készült valamit,de én megelőztem.
-Figyelj Josh, szeretnék bocsánatot kérni,amiért ilyen borzasztó barát voltam....-mondtam neki bűnbánó tekintettel.-Nem környékezem meg többet a Emma-t..ne haragudj,hogy ostoba voltam.-mondtam.
-Rendben.Megbocsájtok tesó,de tartsd a szavad,mert most szavadon foghatlak!-nézett rám szigorúan majd kedvesen megölelt.lepacsiztunk,majd kiment..
    Annyira rosszul esett kimondani,hogy nem próbálkozok....de hát ha Emma-nak nem vagyok az esete,akkor semmi értelme.Bágyadtan vettem a kezembe a laptopom és próbáltam elterelni a gondolataimat Emma-ról,persze sikertelenül.
Megint kopogtak és Jaymi cammogott be.
-Haver..-kezdett volna bele,de abba hagyta,mert Josh felkiabált.
-Srácok,Emma!Gyertek filmezni!!-kiabált.
Összenéztünk Jaymi-vel,majd vállat rántva lementünk a földszintre.Emma épp jött ki a szobájából....a szívem a torkomba ugrott amint megláttam és szaggatottan vettem a levegőt...nem kéne kínoznom magam a látványával...

*JJ*

Előkészítettük a filmet Josh-al és csináltunk popcorn-t.
Emma szaladt le a lépcsőn és utána,pedig Jaymi és George.Nem tűntek valami vidámnak,de Emma azért mosolygott.
-Mit nézünk?-kérdezte Emma.
-Hát Josh választott.-mondtam és lepakoltam a kajákat a filmezéshez.
-Nos,uraim és tisztelt hölgy vendégünk.-színészkedett Josh a szónoklata közben.-Most bemutatom a kicsi Emmát és persze jó magamat!-nevette el magát.
Emma kitágult szemekkel és tátott szájjal nézte ahogy elindul a kis videókból és képekből összeállított filmecske.
Nagyon aranyos kislány volt Emma és Josh pedig egy őrült,rossz gyerek,aki folyton Emmát szekálta
-Anya!Josh megint elvette a pónimat!-jött oda a pici Emma Cuthbert anyuhoz.Emma kb. 3 éves lehetett.
-De anya! Emma meg elcsórta a focilabdám!-vetette be a cuki nézését anyukájuknál.
-Hagyjátok abba! Ezt nem akarom hallani!-mondta az anyukájuk a fejét fogva, és kiment a képből.
Jókat nevettünk és néztük a különböző képkockákat.
-Anya!Kész!!Kész az első dalom!-szaladt már a nagyobb Emma az anyjához.
-Na hadd halljam!-nevetett az anyukája és figyelte a kislányát,hogy próbál játszani  valószínű  Josh gitárján,mert sokkal nagyobb volt a gitár mint maga a kislány.
Emma ügyesen elhelyezkedett és elkezdett játszani egy elég jól kidolgozott dallamot.
-7 éves voltam.-szólalt meg hirtelen Emma.-Az első kész dalom.-tette hozzá.
Csak tátott szájjal figyeltük,hogy a filmben felcsendül Emma gyerekhangja ami meglepően szép volt.
Hirtelen egy magas fiú hangot is meghallottunk és megjelent Josh.Együtt énekeltek és Josh még illegett-billegett is hozzá.
Hangosan elkezdtünk nevetni.
-Nagyon fasza gyerek voltam!-mondta Josh és ő is röhögött.
Egy férfi arc került a képbe és valószínű hogy ő vette fel a videót.
A testvérekre néztem és mind a kettőjük arca fájdalommal teli lett.Josh mesélte,hogy elváltak a szülei..és ezek szerint ekkor még nem..

Emma szeme könnyes lett Josh-hoz bújt.Szomorúan nyomtam meg a stop gombot a távirányítón.
-Mit szólnátok ahhoz,hogy megnézzük a kicsi George-t?-kérdezte George és beállt a képbe.
Felnevettünk,hogy próbálja feldobni a hangulatot és elővette a mobilját.
A kis szőke George-os képeket mutatott. nekünk.
-A kis fetus!!-nevettenem.


*Emma*

George-t látni kicsinek,annyira jó volt.Annyira elképesztően édes volt,hogy azt meg kell zabálni!
Folytatta a gyomrom marcangolását az a fura érzés...ami talán azóta megvan mióta először megölelt.
Nem akarom elveszíteni,de nyomulni az biztos,hogy nem fogok szóval marad a tartózkodás és a semmilyen állapot...utálom.
     George édes nevetése zökkentett ki  a gondolataimból.Elkezdett mindenki fészkelődni.
-Srácok,szerintem én elteszem magam holnapra.-mondtam egy ásítás kíséretében.-Sokat utaztam.-tettem hozzá.
-Oké,Emma.-mondták egyszerre.
-Em,beszélhetnénk?-szólt utánam Josh.
-Persze.-mondtam mosolyogva,majd felvonultunk a szobámba.
Lehuppantam az ágyra és Josh mellém.Egy pár percig még néma csendben ültünk majd Josh megszólalt:
-Tetszik neked.......