13.-Első hónapforduló

*George*

             Csak hatig van nyitva a fürdő így akkor jövünk. L xx

Az utolsó simításokat végeztem a szobámon.,mikor kopogtak az ajtómon.

-Azt a mindenit! Kitettél magadért tesó!-jött be Josh.- Rendes tőled, hogy megleped a kishúgomat, a barátnődet.- mondta mosolyogva és hátba veregetett. Jól esett a biztatás mert már igazán elegem volt a szúrós rózsákból és a kaják szervírozásából. Hát ,akkor még nem említettem a hülye gyertyákat, megégettem az ujjamat... KÉTSZER IS!! Szóval megszenvedtem az előkészületeket,de végül minden tökéletes lett.

Leérve a nappaliba a srácok tv-t néztek.

-Na, készen vagyok.-mondtam.

- Így?- szörnyülködött el a konyha ajtóban állva Jaymi.- George a hajad tele van kaja és rózsa darabkákkal és mindenhol csupa trutyi a pólód! Azonnal menj és fürödj meg alaposan!- rakott helyre és küldött fel.

Szót fogadtam, mire a srácok csak nevettek, én meg megszeppenve kullogtam fel az emeletre. Egyenest a fürdőbe mentem és bevetettem magam a zuhany alá. Alaposan lemostam magamról a dzsuvát,majd kilépve a zuhanyzóból az órára néztem. Hat órát mutatott és én kétségbeesetten kezdtem el kapkodni.

-Basszus!- kaptam a fejemhez. Gyorsan a csípőm köré csavartam egy törölközőt,de akkor ajtó nyitódást hallottam. A srácok tuti eltűntek, mert a lelkükre kötöttem,hogy hagyjanak minket kettesben. Átrohantam a szobámba és közben fogtam a törölközőt a csípőmhöz,hogy ne essen le. Egy boxerre volt csak időm,mert hirtelen lábdobogást hallottam lentről.

-Van itt valaki?-hallottam meg az édi hangját. A nagy kétségbeesésem közben is volt időm mosolyogni azon ,hogy milyen cuki még a hangja is.  Nem volt időm több ruhát magamra venni,mert kinyitotta az ajtómat. Belépett és meglepetten nézett rám. Felkaptam a fekete passzos farmerom és újra rá koncentráltam. Új ombre festés volt a hajában és a kék szemei igézően világítottak. 

Látszott rajta, hogy nem tud megszólalni így inkább közelebb lépkedtem hozzá. Sóhajtott és nyelt egy nagyot mikor nem értem még hozzá de kellő képen közel álltam hozzá. A szívverésem felgyorsult és a vérem felpezsdült. 

 A szemembe nézett majd halványan elmosolyodott.

Abban a pillanatban megszüntettem az összes távolságot közöttünk és lágyan csókoltam a puha ajkait. A kezeit felfuttatta a csupasz mellkasomon, majd beletúrt a hajamba. Irtó vonzó mozdulatot tett, mikor lassan beleharapott a telt, rózsaszín ajkaiba és hozzám simult. A derekáról lejjebb csúsztattam a kezem a fenekére és gyengén megmarkoltam. Egy hangos sóhaj hagyta el a száját. Kíváncsian próbálgattam,hogy reagál az érintéseimre. Eltűrtem a hosszú haját a nyaka elől így tökéletesen hozzá tudtam férni. Apró csókokat hagytam a hamvas bőrén,majd kicsit megszívtam. Megmarkolta a hajam és fészkelődni

kezdett a karjaim közt,majd hirtelen hátrébb tolt pár lépést és egy vadabb mozdulattal hanyatt lökött az ágyamra. Belezuhantam a rózsaszirmos, levendulás ágyneműbe,majd azonnal felültem.

-Jó erre hazajönni.-ült rá a csípőmre lovaglóülésben és végig simított a felső testemen. Olyan kéjesen hangzottak a szájából a szavak. 

-Ha már 1 hónapja imádlak.-mondtam mosolyogva.

-De gyorsan repül az idő.-mondta és simogatta a nyakam és az arcom, amitől kezdtem megőrülni. 

-Szerinted hogy ünnepeljük meg?-kérdeztem sunyi mosollyal az arcomon. Az ajkába harapott és körbe pillantott a szobában. 

-Eszméletlen,hogy ezt mind miattam csináltad.-mondta. 

-Érted bármit.-mondtam komolyan.- Iszunk egy kis pezsgőt?-kérdeztem.

-Az nagyon jó lenne.-mosolygott és látszott rajta,hogy elkápráztattam.  Megfogtam a két combját és felemeltem.

-Jézusom! Te kondizni jársz? Ne hogy megsérülj miattam!- aggódott.

-Ne viccelj.-nevettem. -Amúgy meg igen..járok kondiba.

-Meglátszik.-mondta kacsintva. Kivettem az üvegből a pezsgőt miután Emmát leraktam az ágyra.

Öntöttem magunknak és vittem egy kis csokis epret is..

-Csokis eper?! George! Elkényeztetsz!-nevetett.

Jót kuncogtam rajta,majd letelepedtem mellé.

-Igyunk ránk!-mondtam.

-Egészségünkre!-koccintottunk. Eszegettünk, beszélgettünk és megittuk az egész üveg pezsgőt. Most következett a fő attrakció. Felkaptam a gitárom és Emma felé fordultam.

-Ezt a számot neked írtam...-mondtam a szemébe,mire azok kikerekedtek. A hivatásos zeneszerzőnek írtam egy dalt. Vicces.

Kíváncsian figyelte,ahogy az érzéseimről, a gondolataimról éneklek neki. A dal címe Emma, tudom egy kicsit elcsépelt ,hogy írtam róla egy dalt,de borzasztóan fontos számomra.

Mindent elmondtam neki benne és ő ott a gyönyörű mindenével hallgatta a dalomat. A felénél elsírta magát. Mosolygott és sírt egyszerre.

Eszméletlen boldoggá tesz ez a lány és el se tudnám képzelni az életem nélküle.

Mikor vége lett a dalolásomnak és leraktam a gitárt, a nyakamba ugrott és szorosan ölelt. 

-Sose írt még nekem senki dalt! Istenem George... annyira szeretlek!- sírt és igyekeztem letörölni a könnyeit. 

-El sem tudod képzelni mennyire fontos vagy nekem és hogy mennyire szeretlek.-mondtam őszintén és amint ezt kimondtam rám vetette magát. Teljes testtel rám feküdt  és úgy csókolt.

A nap hátra lévő részét a szobámba egymásba gabalyodva töltöttük...
Annyira boldog voltam,hogy még az idő múlását sem észleltem.
-George.-szólalt meg hirtelen.-Nem kéne elmenni fürdeni?-kérdezte.
-Jó ötlet.-mondtam. Felállt kibújva a karjaim közül és megindult az ajtó fele. Az ajtóban megtorpant és visszafordult.
-Nincs kedved velem tartani?-kérdezte kacéran. A szám mosolyra húzódott és kiugrottam az ágyból,minek az eredménye az volt ,hogy pofára estem. A lábamra csavarodott lepedő okozta az esésem okát,de mintha mi sem történt volna úgy ugrottam talpra és követtem az immáron nadrág nélkül sétálgató barátnőmet.
Nevetve figyelte az izgatottságomat, mikor megjelentem a fürdőben. Elkezdte levenni a fölsőjét is és én figyelemmel kísértem végig a mozdulatot. A vékony, csupasz testét felfedte a pólója. Fekete fehérnemű szettet viselt,ami minden adottságát kiemelte. Vékony,hosszú lábai, karcsú alakja,lapos hasa, kerek mellei és íves vállai is a tökéletességéről árulkodtak. A legvonzóbb és leggyönyörűbb lány volt akit valaha láttam.
-Bámulsz vagy levetkőzöl még ma?-kérdezte gúnyosan mire észhez tértem és mivel pólót nem vettem magamra így leszenvedtem magamról a fekete farmert. Ott álltunk egymás előtt és csodáltuk a másik testét.
Egy kicsit elszégyelltem magam,hogy nincsenek hatalmas dagadó izmaim és kőkemény kockáim. A kondiba is csak a menedzserünk miatt járok. Sose szerettem a testépítést inkább mindig elmentem egy jó hosszút futni. Hirtelen oda lépett hozzám és gyengéden átölelt.
-George..-szólalt meg, de nem néztem rá..-Nem az izmaid miatt szeretlek.-mondta lágyan.
-Akkor miért szeretsz?-kérdeztem cinikusan.
-Azért aki vagy. Melletted biztonságban érzem magam.-mondta nyugodtan. A szavai rendkívül jól estek.
-Általánosba kövér voltam,így teljesen megmaradt bennem ez az érzet.-mondtam őszintén.
-Sose mesélt erről senki.-mondta.-Tudnod kell,hogy nekem úgy vagy tökéletes ahogy vagy.
 Sose voltam megelégedve az alkatommal,de ő úgy szeret ahogy vagyok és nem akar megváltoztatni.
-Szeretlek Em.-mondtam a szemébe komoly hangon.
-Én is szeretlek te majom!-poénkotta el végét és megharapta a vállam.
-Áu! Ezt most vissza kapod!-mentem bele a játékba. Megharaptam az arcát, mire megcsípte az oldalamat.
-Fel akarsz cukkolni?-kérdeztem játékos ingerültséggel.
- Á dehogy!- mondta ironikusan. Elnevettem magam,mire rálépett a lábfejeimre és beleharapott a fülcimpámba.
-A fülemet ne!- borzongtam.- Ezúttal túl messzire mentél! Készülj a büntetésedre!- fenyegettem meg mire még mindig nem ijedt meg. Nem is voltam ijesztő.
        Felkaptam a hátamra és bevetettem magunkat a kádba, ami dugig volt habbal és meleg vízzel.

12.-Szervezkedések

*Lola*

A napok gyorsabban teltek, mint eddig bármikor. Most, hogy én és a  -már hivatalosan is legjobb barátnőm- Em megtudtuk, hogy mikor indulnak turnéra a fiúk megpróbálunk minden időt kihasználni, hogy velük legyünk. A saját házamba alig-alig jártam haza, viszont Emmával megbeszéltük, hogyha a fiúk lelépnek, akkor egy picit átjön hozzám lakni és majd csak azután megy haza. Ennek mind a ketten nagyon-nagyon-nagyon örültünk! Josh is hálás volt, hogy nem küldöm haza egyből a húgát. Khm... hálás. Hihi.


A konyhapulton ülve vártam, hogy a pirítósom kiugorjon a sütőből, mikor meghallottam, ahogy Emma csörtet le a lépcsőn és szalad egészen a konyháig. Az ajtót szinte kitépte a helyéről.
-Ó heló, Lola! Hogy vagy ma reggel? -kérdezte túl frissen, és egyáltalán nem betegen. Fekete leggingst és piros kötött pulcsit viselt, haját lófarokba fogta magasan a feje tetején és csak úgy mosolygott.
-Hát veled meg mi történt beteg lányka? Hirtelen meggyógyultál? -kérdeztem mit sem törődve az ő kérdésével.
-Jól érzem magam! -mondta még sugárzóbban mosolyogva, és én hirtelen attól kezdtem félni, hogy szétszakad a szája.
-Azt látom... -mondtam, miközben a már megsült kenyeremet vajaztam.
-Nincs kedved ma elmenni valahova? Kirándulni? Vagy valami barátnős dolog? Vagy inkább Josh-sal lennél? Megértem, hogyha vele szeretnél lenni. Biztos nagyon kedves veled.. -mondta Em hangosan gondolkodva.
-Eddig mindig én voltam a túl vidám, most fordul a kocka? -kérdeztem teleszájjal.
-Lehet -mondta, majd megvonva a vállát kivett egy joghurtot a hűtőből. -Szóval merre menjünk?
-Nem is tudom.. -gondolkoztam- mit szólnál valami vizeshez? -vetettem fel az ötletet.
-Vizeshez? Horgászunk? -csillant fel Emma szeme.
-Én inkább valami... gusztusosabbra gondoltam. Mondjuk egy fürdőre -ajánlottam a lehető legjobb ötletet ami eszembe jutott.
-Oké! Akkor készüljünk! -fogta meg a kezem és húzott fel végig a szobámig Em.
Mivel fürdőruha nem volt nálam, úgy döntöttünk, hogy én hazamegyek, majd Emmával fél óra múlva találkozok a házam előtt.


A lakásomba érve levágtam a komód mellé a táskámat, lehámoztam magamról a kardigánomat és bevetettem magam a szekrényembe. Feltúrtam az egészet,de nem találtam a fürdőruhámat sehol. Átmentem a gardrób szerűségbe és tanácstalanul összeráncoltam a szemöldököm. Annyira kupi volt, hogy alig látszott a padló. Na most merre?!
      Össze-vissza dobáltam a különböző darabokat míg végül ráakadtam a rég elveszett szoknyámra. Olyan rég láttam azt a skót kockás szoknyát, hogy szinte el is felejtettem, hogy van ilyenem. Tovább kerestem, de sehol se találtam meg. Végső elkeseredettségem közepette lábdobogást és ajtónyitódást hallottam. A másik percben már George szörnyülködő tekintetét láttam meg az ajtóban. Na ez meg,hogy jutott be? 
-Lol, szeretnék kérni egy szívességet!-támadott le köszönés nélkül, de elég zaklatottnak látszott így megbocsájtottam neki.
-Mi lenne az?-kérdeztem jó baráthoz méltóan. Mocorgott egy kicsit és a hajába túrt.
-Em épp készülődik a csajos programotokra, csak az a baj, hogy ma vagyunk egy hónaposak!-mondta teljesen tanácstalanul.- Én meg már három napja azon töröm a fejem, hogy mi a fenét szervezzek! -folytatta teljes átéléssel és les-föl kezdett járni.- Először is ki kéne találni valamit és jó lenne,ha távol tartanád a házunktól olyan 2-3 óráig?-kérdezte úgy mintha élet halál kérdése lenne a válaszom.
-Úristen George, nyugodj le!-nevettem el magam.-Szívesen segítek, majd írj,hogy mikor vihetem haza és addig is ellazult

állapotba jut a masszázstól.-kacsintottam rá,mire úgy tűnt ötletet adtam neki,mert felugrott.
-Zseni vagy! Nagyon köszi!Akkor majd írok!-kiabálta és elrohant. Ez teljesen megszelesedett.
Tovább turkáltam a holmijaim között és hirtelen megláttam egy zöld anyagot,ami pont olyan színű volt mint a fürdőruhám.Megragadtam és örömömben elkezdtem ugrándozni. Rohantam a bikinimmel a szobámba és összepakoltam mindent a táskámba.
Felkaptam a bikinit, rá egy lengős szoknyácskát. A konyhából bepakoltam pár almát és akkor csöngettek is.
Átrobogtam a nappalin és ajtót nyitottam. Ahogy számítottam rá, Emma vigyorgott az ajtó túloldaláról.

-Mehetünk?-ugrándozott. Nevetve bólogattam és megnéztem mi van rajta.Egy színes magas derekú sort volt rajta egy fekete toppal.- Nagyon dögös a szerelésed.-jegyeztem azonnal meg.
-Ne is mond, George nem volt hajlandó elengedni, látszott rajta, hogy neki is bejött.- ecsetelte.
-Akkor majd lerugdosom rólad a pasikat, hogy George ne aggódjon annyira.-poénkodtam és jót nevetett rajta.
-Akkor indulás!