12.-Szervezkedések

*Lola*

A napok gyorsabban teltek, mint eddig bármikor. Most, hogy én és a  -már hivatalosan is legjobb barátnőm- Em megtudtuk, hogy mikor indulnak turnéra a fiúk megpróbálunk minden időt kihasználni, hogy velük legyünk. A saját házamba alig-alig jártam haza, viszont Emmával megbeszéltük, hogyha a fiúk lelépnek, akkor egy picit átjön hozzám lakni és majd csak azután megy haza. Ennek mind a ketten nagyon-nagyon-nagyon örültünk! Josh is hálás volt, hogy nem küldöm haza egyből a húgát. Khm... hálás. Hihi.


A konyhapulton ülve vártam, hogy a pirítósom kiugorjon a sütőből, mikor meghallottam, ahogy Emma csörtet le a lépcsőn és szalad egészen a konyháig. Az ajtót szinte kitépte a helyéről.
-Ó heló, Lola! Hogy vagy ma reggel? -kérdezte túl frissen, és egyáltalán nem betegen. Fekete leggingst és piros kötött pulcsit viselt, haját lófarokba fogta magasan a feje tetején és csak úgy mosolygott.
-Hát veled meg mi történt beteg lányka? Hirtelen meggyógyultál? -kérdeztem mit sem törődve az ő kérdésével.
-Jól érzem magam! -mondta még sugárzóbban mosolyogva, és én hirtelen attól kezdtem félni, hogy szétszakad a szája.
-Azt látom... -mondtam, miközben a már megsült kenyeremet vajaztam.
-Nincs kedved ma elmenni valahova? Kirándulni? Vagy valami barátnős dolog? Vagy inkább Josh-sal lennél? Megértem, hogyha vele szeretnél lenni. Biztos nagyon kedves veled.. -mondta Em hangosan gondolkodva.
-Eddig mindig én voltam a túl vidám, most fordul a kocka? -kérdeztem teleszájjal.
-Lehet -mondta, majd megvonva a vállát kivett egy joghurtot a hűtőből. -Szóval merre menjünk?
-Nem is tudom.. -gondolkoztam- mit szólnál valami vizeshez? -vetettem fel az ötletet.
-Vizeshez? Horgászunk? -csillant fel Emma szeme.
-Én inkább valami... gusztusosabbra gondoltam. Mondjuk egy fürdőre -ajánlottam a lehető legjobb ötletet ami eszembe jutott.
-Oké! Akkor készüljünk! -fogta meg a kezem és húzott fel végig a szobámig Em.
Mivel fürdőruha nem volt nálam, úgy döntöttünk, hogy én hazamegyek, majd Emmával fél óra múlva találkozok a házam előtt.


A lakásomba érve levágtam a komód mellé a táskámat, lehámoztam magamról a kardigánomat és bevetettem magam a szekrényembe. Feltúrtam az egészet,de nem találtam a fürdőruhámat sehol. Átmentem a gardrób szerűségbe és tanácstalanul összeráncoltam a szemöldököm. Annyira kupi volt, hogy alig látszott a padló. Na most merre?!
      Össze-vissza dobáltam a különböző darabokat míg végül ráakadtam a rég elveszett szoknyámra. Olyan rég láttam azt a skót kockás szoknyát, hogy szinte el is felejtettem, hogy van ilyenem. Tovább kerestem, de sehol se találtam meg. Végső elkeseredettségem közepette lábdobogást és ajtónyitódást hallottam. A másik percben már George szörnyülködő tekintetét láttam meg az ajtóban. Na ez meg,hogy jutott be? 
-Lol, szeretnék kérni egy szívességet!-támadott le köszönés nélkül, de elég zaklatottnak látszott így megbocsájtottam neki.
-Mi lenne az?-kérdeztem jó baráthoz méltóan. Mocorgott egy kicsit és a hajába túrt.
-Em épp készülődik a csajos programotokra, csak az a baj, hogy ma vagyunk egy hónaposak!-mondta teljesen tanácstalanul.- Én meg már három napja azon töröm a fejem, hogy mi a fenét szervezzek! -folytatta teljes átéléssel és les-föl kezdett járni.- Először is ki kéne találni valamit és jó lenne,ha távol tartanád a házunktól olyan 2-3 óráig?-kérdezte úgy mintha élet halál kérdése lenne a válaszom.
-Úristen George, nyugodj le!-nevettem el magam.-Szívesen segítek, majd írj,hogy mikor vihetem haza és addig is ellazult

állapotba jut a masszázstól.-kacsintottam rá,mire úgy tűnt ötletet adtam neki,mert felugrott.
-Zseni vagy! Nagyon köszi!Akkor majd írok!-kiabálta és elrohant. Ez teljesen megszelesedett.
Tovább turkáltam a holmijaim között és hirtelen megláttam egy zöld anyagot,ami pont olyan színű volt mint a fürdőruhám.Megragadtam és örömömben elkezdtem ugrándozni. Rohantam a bikinimmel a szobámba és összepakoltam mindent a táskámba.
Felkaptam a bikinit, rá egy lengős szoknyácskát. A konyhából bepakoltam pár almát és akkor csöngettek is.
Átrobogtam a nappalin és ajtót nyitottam. Ahogy számítottam rá, Emma vigyorgott az ajtó túloldaláról.

-Mehetünk?-ugrándozott. Nevetve bólogattam és megnéztem mi van rajta.Egy színes magas derekú sort volt rajta egy fekete toppal.- Nagyon dögös a szerelésed.-jegyeztem azonnal meg.
-Ne is mond, George nem volt hajlandó elengedni, látszott rajta, hogy neki is bejött.- ecsetelte.
-Akkor majd lerugdosom rólad a pasikat, hogy George ne aggódjon annyira.-poénkodtam és jót nevetett rajta.
-Akkor indulás!