16.-Újra egyenesben

*Emma*

Most oly sok év után leültünk és kiveséztünk mindent.
-A kapcsolatotok Georgeal ráébresztett,hogy nem lehetek ennyire kötetlen....találnom kell egy lányt akit szerethetek.- mondta.
-Lola...
-Lola utál engem, más mint én....ő okos,szép, málna illatú....- ábrándozott.- Nála az esélyemet már elszúrtam.
-Dehogy szúrtad el, ha elszambázol hozzá és szépen beszélsz vele, bocsánatot kérsz és visszahozod! -mondtam keményen.
-Igazad van...de mi lesz a többi dologgal amit még meg kell veled beszélnem?!
-Mondd! -nevettem el magam.
- George nagyot nőtt a szememben mikor komolyan tudott gondolkozni a lerészegedett pillanatokban. Tölts vele annyi időt amennyit csak tudsz. A turnén pedig majd én vigyázok rá-mondta mosolyogva.
- Folyton meglep és nem tudom hogy lehet valaki ennyire... ennyire jó. Mindig tudja mi kell nekem... nem tudom hogy viszonozzam ezt neki...-mondtam.
-Akit George szeret azt nem igen engedi el. Nem szokott csapongani, de nagyon jó vele ugyanúgy bulizni és hülyülni, mert azért őrült egy fazon -nevetett. - Ami a te részedet illeti, mint mondtam Georgenak is meg neked is az lenne a legjobb ha sokat lennétek együtt.
     Beszéltük még, hogy vegyen virágot Lolának és csapassa. Elment én meg elmentem megkeresni Georget. Megtaláltam őt a szobája ágyán feküdve. A telefonja mellette hevert és még világított a képernyője. A szeme csukva volt és egyenletesen szuszogott. Szegény biztos nem tudott tőlem elaludni....olyan nagy bűntudatot ébresztett ilyen kimerültnek látni miattam. Leültem az ágy szélére és megláttam a háttérképét. Én voltam, de nem emlékszem erre a képre...
Aranyos,hogy én vagyok a háttérképe. Nekem is ő az...  Az első Union J koncerten csináltam ahol voltam. Van egy kép amin Joshsal vannak egy képen, az még egy nagyon kedves kép nekem. Mocorogni kezdett majd kinyitott a nagy barna szemeit. Körbe pillantott és akkor meglátott engem. Apró jellegzetes féloldalas mosoly jelent meg a száján. Örült, hogy engem látott, annak ellenére is, hogy igencsak kifárasztottam szegénykét.
-Emma, gyere ide! -intett a kezével felém, majd rámutatott az ágy egyik részére(természetesen pont mellé), hogy oda üljek.
Odasétáltam, és azalatt a pár lépés alatt, amit megtettem már éreztem ahogy az ágyából tömény George illat árad felém.Egy szolid mosolyra húzódott a szám, amint belélegeztem azt. Már egy ideje ez a kedvenc illatom, nem pedig bármiféle flancos parfüm. Lehuppantam az ágyra, majd George a karjait körém fonta és eldőltünk az ágyon.
-George? -kérdeztem tőle.

-Igen? -emelte fel a fejét és nézett rám. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak, hiszen csak azt akartam megkérdezni, hogy alszik-e vagy sem, de mivel már bebizonyította, hogy ébren van, nem akartam, hogy hülyének nézzen a gyermekded kérdésem miatt. Igyekeztem a lehető legértelmesebb és összeszedettebb mondatot összehozni...

-Hiányoztál -nyögtem ki végül, majd George még szorosabban magához húzott és egy puszit nyomott a hajamra.

*Lola*

Már reggel óta takarítottam, egy tipikus 'nagy takarítást' végeztem, hiszen nem ártott már, mert a házamat egy 10-es porossági skálán 9,5-esre minősítettem, meg amúgy is el kellett valahogy vonnom a figyelmemet a múltkor történtekről. Éppen mikor a fürdőszobával végeztem, kopogást hallottam kintről. Elindultam az ajtó felé, de közben eszembe jutott, hogy elég viccesen nézhetek ki, mivel a kezemben portalanító van, a hajamat egy kendővel intéztem el és a ruha kérdést egy egyszerű pulcsival oldottam meg, amit talán még az egyik turkálóban találtam évekkel ezelőtt. Nekem mindig is tetszett, de ez lényegtelen.

Még egyszer kopogtak, most már hangosabban és türelmetlenebbül.
-Jövök már! -ordítottam kifelé. Valószínűleg a látogatóm is hallotta, mert hirtelen abbahagyta a dörömbölést az ajtómon. -Jövök, na, jövök...- dörmögtem még magamban halkan.
Odaértem a zöld ajtómhoz, megragadtam a kilincset és mosolyogva kinyitottam, de amikor megláttam, hogy ki állt ott rögtön lehervadt a mosoly az arcomról. Természetesen Josh volt az. A kezében egy zacskó chipset tartott. Az öltözéke természetesen most is kifogástalan volt. Kérdően néztem rá, talán úgy tűnhetett, hogy el tűnt belőlem a tipikus Lolás bolondozás is egy pillanatra.
-Szia Lola -nézett egyenesen a szemembe Josh. Két dolog látszott rajta. 1.: valami mondani akart. 2.: nem tudta, hogy mit mondjon. Ez a kettő igencsak üti egymást, de gyakran előfordulhat. :)
-Szia -kezdtem közömbös hangon.- Hogy hogy itt vagy? Egy rossz baráthoz ha jól tudom, nem szokás járni, meg chipset hozni -mutattam idétlen a zacskóra, amit a kezében szorongatott, majd a szemeimet nagyra nyitva vártam a válaszára.
-Azért jöttem, hogy elnézést kérjek. Lola nem vagy rossz barát, sőt...
-És akkor most azt hiszed, hogy idejössz bocsánatot kérni és ezzel visszaszívod azt amit  mondtál? Tudod mennyire megsértettél engem? -vágtam bele a mondanivalójába élesen.
-Tudom, igen és tényleg nagyon sajnálom. Hoztam kaját is, -emelte fel a zacskót- gondoltam megbeszélhetnénk a dolgot mellette. Légyszíves Lol... engedj be és tisztázzuk a dolgokat -kérlelt könnyes szemekkel Josh.
Nagy levegőt vettem, hangosan kifújtam, majd félreálltam az ajtóból utat adva neki.
-Gyere...-mondtam- Beszéljük meg -mosolyogtam rá.