11.-Rémálom és Betegség

*Emma*


Amint sikeresen hazaértünk George-al felmentünk a szobámba.
-Miből szokott állni egy ilyen próba?-kérdeztem kíváncsian,miközben ő a hajamat simogatta.
-Hát.-gondolkozott egy percet.-felvesszük az alapot,majd a szöveget és végül a videót..-mondta nagy szakértelemmel.
-Ez nagyon izgalmasan hangzik.-mondtam vigyorogva és felültem fektemből.
-Izgalmasnak?Ez a része az unalmas.-nevetett ki.
-Hogy lehetne unalmas,hogy alkotsz.-mondtam felháborodva.
-Em, nekünk megírják a számokat és megmondják,hogy hogyan énekeljük el a felvételen.Csak a koncerteken lehetünk önmagunk.-hideg zuhanyként ért ez az információ.Képtelen voltam felfogni,hogy tényleg így van.Amint George észre vette a kétségbeesett ábrázatom,biztatóan rám mosolygott.A barna szemei és a gyönyörű arca teljesen elvonták a gondolataimat.Hívogató telt,rózsaszín ajkaira tévedt a tekintetem.
      Lehajoltam hozzá egész közel és végig simítottam a mellkasán.Kíváncsian követte a tekintetével a mozdulataimat,miközben kínzó közelséggel tartottam magam tőle. Lassan hozzásimultam,de addigra már mohón az ajkaim után kapott és megcsókolt.
Hatalmasat sóhajtottam mikor végig simított a gerincem vonalán és átjárta a testemet a kellemes bizsergés.
-George!-kiabált Jaymi.George morgott egyet és rá se hederített.Belemosolyogtam a csókunkba és megpróbáltam megszakítani,de csak úgy sikerült,hogy beleharaptam az alsó ajkába.
-Áu!-panaszkodott.
-Jaymi szólt,te nem hallottad?-persze,hogy hallotta,de szelektív hallása van.
-Nem akartam hallani.-morogta és magához húzott.
        Nagy nehezen lekászálódtunk az emeletről és a fiúk cipőben és pulcsiban vártak.
-Hát ti?-kérdezte George kicsit kómásan.
-Próbára kell mennünk,de a lányok nem jöhetnek,mert zárt körű felvétel.-mondta szomorúan Josh.
-Ne már!-mondtuk egyszerre Emmával. Elnevettem ezen magam.
-Sajnáljuk lányok.-mondták és el is mentek.
Lolával maradtunk a házban és egymásra néztünk tanácstalanul.
-Szerintem aludjunk egyet!-mondta és nagyot ásított.
-Remek ötlet.-mondtam és felmentünk a szobámba és bealudtunk az ágyamon.

Mikor felkeltem nem találtam magam mellett Lolát és sötét volt. 
Kikeltem az ágyból és hirtelen nagyon hideg lett a sötét szobát csak a hold világította meg.Elég hátborzongató volt. Hirtelen megbotlottam és leestem a lépcsőn.Megvoltam róla győződve,hogy a lépcső még odébb van,de olyan sötét volt hogy még az orromig se láttam.Az eséstől mindenem sajgott és sántikálva mentem tovább a konyhába. Ott se volt senki,akár a nappaliban és többi szobában. Kimentem a bejárati ajtón és az utcát pásztáztam,ami jól látható volt a közvilágítás miatt.
Megláttam a fekete Range Rover-t a ház előtt,majd kiszálltak belőle a fiúk. George észrevett és rám mosolygott.
Hirtelen fékcsikorgást hallottam és egy rettentő nagy sebességű kocsi száguldott végig az utcán.Másodpercek töredéke alatt találta telibe a fekete Range Rover-t.
Sikítottam és odarohantam a ripityára tört kocsikhoz. Amint megláttam George testét a kocsi alatt kitört belőlem a zokogás.
-George!!!!!!!!!!!!-ordítottam.

-Emma!Emma!-kiabált valaki hirtelen hozzám és rázogatott. Hirtelen kinyitottam a szemem és akkor tört rám a felismerés,hogy bizony rosszat álmodtam. 
George aggódottsággal teli csoki barna szemei néztek rám ijedten.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,mikor megláttam az arcát és a kócos haját.
-Annyira megijesztettél!Csak rosszat álmodtál!-szólalt meg Lola a másik oldalamon,mire megugrottam.Az arcomra tette a kezét.-Jézusom,lázas vagy te lány!-akadt ki. George-ra pillantottam aki még mindig fájdalmas képet vágva aggódott.-Hozok lázmérőt és gyógyszert.-rohant ki Lol.
-George kérlek ne nézz így rám..-szólaltam meg és nagyon rekedt volt a hangom és erőtlen.
-A nevemet kiáltoztad...nagyon..nagyon féltettelek.-nyelt egyet és lesütötte a szemét.-Mit álmodtál?-kérdezte. Annyira aranyos volt hogy így aggódott értem.
-Azt álmodtam,hogy valami őrült miatt autóbalesetet szenvedsz és meghalsz..-emlékeztem vissza.-Nem tudom mi lenne velem nélküled...-mondtam és rátettem erőtlenül a kezem az övére.A tekintete meglágyult és most már melegséget is árasztott.
-Mindig itt leszek veled..-mélyen a szemeimbe nézett.-Megakarlak csókolni.
-Te is beteg leszel.-mondtam eltolva magamtól.
-Nem igazán érdekel.-mondta egy halvány mosollyal.
-Ne légy hülye.Ne akarj beteg lenni! Most úgyis egy bacigyár vagyok nem hiszem,hogy olyan élvezetes lenne most csókolózni velem.-mondtam őszintén.
-Veled mindig élvezetes csókolózni és bacigyárként is gyönyörű vagy.-mondta elképesztő aranyossággal. Hogy lehet ilyen fiúm?! Eszméletlen aranyos és figyelmes.
Fogalmam sincs mivel érdemelhettem ki őt.
-Szeretlek.-mondtam.
-Én is nagyon szeretlek!-válaszolt és puszit nyomott a homlokomra.-Nagyon forró vagy!-háborgott.Elmosolyodtam.
-Részben a láz miatt,részben meg miattad.-mondtam kacéran.
Elnevette magát,majd belekóstolt az ajkaimba.Mondtam neki,hogy beteg lesz,de nem érdekelte.Muszáj volt megakadályoznom.
-George!Nem tudnám elviselni,hogy miattam beteg legyél!-néztem rá komolyan.
Sunyin elmosolyodott,majd magához húzott.Ránk terítette a takarót és engem kémlelt a nagy barna szemivel. A karjaiban akár még halálos beteg is lehetek,akkor is nyugodtan és biztonságban érezném magam.

10.-Egy séta mindent megold

1000 blogmegtekintés és 11 feliratkozó! Nagyon szépen köszönjük, hogy ennyien szeretitek a blogunkat! :3


*Emma*
-Nem? Josh ez most komoly... -kezdtem a mondanivalómat, mikor Josh közbevágott.
-Igen, ez most komoly Emma! -mondta határozottan a bátyám.
-Hagyd már, hogy végig mondjam!! -kiabáltam a testvéremmel.Utálok így beszélni Josh-sal,de csak ilyenkor veszi észre, hogyha komolyan gondolok valamit. Josh nyugodt arckifejezéssel az arcán rám nézett, majd bólintott, ezzel engedélyezve, hogy elmondhassam amit gondolok. Milyen megtisztelő.
-Komolyan gondoljuk azt, hogy együtt szeretnénk lenni -néztem farkasszemet a bátyámmal.
Egy pillanatig George és köztem cikázott a tekintete, majd a kezünket kezdte nézni. Azóta fogjuk egymás kezét, mióta bejöttünk és ez hatalmas lelki erőt adott nekem. Így határozottan állhattam Josh előtt várva a 'végítéletet'.
-Em,te a kishúgom vagy! Nem járhatsz az egyik legjobb barátommal, aki ráadásul a bandatársam is -szögezte le megint a tényt.
-Mi ez a kiabálás?! -jött le Jaymi,JJ és  Olly. Jaj, a vendég előtt így viselkedünk...
-Ne haragudjatok srácok. Nem fontos.-mondta Josh teljesen megváltoztatva arckifejezését, mosolygósan nézett a leérkezőkre.
-Szerintem igen is fontos -szólalt meg George is, pedig úgy kihagytam volna belőle őt, de ez az ő dolga is volt nem csak az enyém.
-Josh... ugye hagyod őket, hogy... -szólalt meg JJ félénken.
-Nem! Ők itt ketten összeesküdtek ellenem... -mutogatott idiótán.
-Emma és George végre rendbe van?-kérdezte Jaymi és remény csillant a szemében. Josh már biztosan fortyogott magában.
-Nem! Nem! Nem! -tört ki Josh-ból az egyszerre a felhalmozódott düh és idegesség -George! Mondd csak gondoltál arra, hogy 1 hónap múlva turnéra kell mennünk és akkor Emma haza megy? Szétváltok! Szét kell válnotok! -osztott ki minket. Szavai visszhangzottak a fejemben, de mégse tudtam felfogni, megérteni azt, hogy haza kell mennem, a fiúk meg turnéra indulnak. Szinte el is felejtettem, hogy haza kell mennem... Vissza az unalmas zeneírogatós életembe, ahol nincs szerelem, se móka, se Lola, se nevetés,  de még George sem...aki szinte mindegyiknek az okozója-kivéve persze a barátnőmnek-. Rádöbbentem, hogy ez alatt a rövid idő alatt milyen közel kerültünk egymáshoz.
George-ra néztem, majd ahogy a tekintetem találkozott a gyönyörű barna szemeivel nem tudtam reálisan gondolkozni. Tudtam, hogy miatta feledkeztem meg mindenről. Túlságosan is vonzott magához, hogy beismerjem az igazat. Ő itt fog hagyni, én pedig elmegyek innen. De ez nem érdekelt. Nem.
-Elnézést,hogy beleszólok,de Josh...biztos,hogy a húgod boldogsága útjába akarsz állni?-szólalt meg  nagy meglepetésünkre Olly. Lola boldogan mosolygott rá. Ő is végig nézte ezt az egész fesztivált.
Halványan elmosolyodtam és megszorítottam George kezét. Tudtam, hogy Olly szavai hatni fognak.
Josh zavarában összeráncolta a szemöldökét.


*Josh*

Ezt nem hiszem el!Mindenki megbolondult és nem tudnak reálisan gondolkozni, csak én! A húgomnak nem törhetik össze a szívét!
Határozottan állítottam ezeket a tényeket, de Olly mondata megrendített..
Azon vagyok, hogy Emma boldog legyen, de én vagyok az aki ennek az útjába állt. Szörnyen elszégyelltem magam és kirohantam a házból a bejárati ajtót magam után jól becsapva. Nem jutottam messzire.
-Josh! Az isten szerelmére állj már meg! -hallottam Emma hangját,majd társult hozzá a lábai dobogása. Utánam futott..
Megtorpantam, majd erőt véve magamon megfordultam.Ott állt előttem a kishúgom, aki már nem is olyan kicsi és könyörgő tekintettel nézett rám.
-Sétáljunk egyet -vetette fel az ötletet.
-De hát a többiek.. -hebegtem.
-Ellesznek.-vágta rá és biztatóan rám mosolygott. Aprót bólintottam és lassan elkezdtünk andalogni London utcáin.A környék nyugis volt, mivel már esteledett.
Hosszan sóhajtottam amint végignéztem az öreg tölgyekkel díszített utcán. 
-Gyere üljünk le -javasolta Em.
-Ne haragudj. Kérlek.-szólaltam meg hirtelen, de határozottan.
-Rád sosem tudnék.-mondta és elmosolyodott. Meglökte egy kicsit játékosan a vállam, hogy ne vágjak olyan fancsali képet.
-Én megbízom George-ban -mondta,de maga elé nézett.-Leakart rólam mondani miattad...
A szavai villámcsapásként hasítottak belém. A barátom és a húgom életét is megkeserítettem...borzalmas ember vagyok!
-Áldásom rátok.-mondtam nagyot sóhajtva. Egy percre csak engem figyelt,majd mikor  meggyőződött arról,hogy komolyan mondtam hirtelen megölelt. Pár percig csak öleltem, majd két kétségbe esett kiáltást hallottunk.
Lola és George összevissza szaladgált nem messze, de ők még nem vettek minket észre. Elmosolyogtam a két idiótán. Ránéztem Emmára és belőle kitört a nevetés. George hirtelen felkapta a fejét és futásnak eredt.
-George! Várj! Hova mész?-kiabált utána Lola. Hátradobta a szőke haját és így láthattam a bosszús mégis gyönyörű arcát.Hirtelen George száguldott el mellettem és egyenest Emmához rohant. Emma kacarászva ölelte vissza George-t ,majd a bandatársam felkapta és megpörgette.
Megköszörültem a torkomat jelzés képen, hogy egy percre figyeljenek rám. Elértem a célom, mert ijedten kapták felém a fejüket. Lola is ide ért addigra, így a kijelentésem hivatalos lesz.
-Legyetek boldogok.-mosolyodtam el biztatóan. -George,vigyázz a húgomra! -mondtam neki komolyan, de ő csak a nyakamba vetette magát. Hirtelen csoportos öleléssé fajult a dolog Emma és Lola a hátunkra ugrottak és úgy öleltek minket.
-Összenyomtok!-nyögött fel nevetve George és erre elengedtük egymást.


*George*

Hatalmas mosollyal az arcomon szorongattam Emma kezét, akivel végre hivatalosan is együtt vagyok. Mérhetetlenül boldog vagyok!
Együtt sétáltunk vissza a házhoz, mikor hirtelen megszólalt Josh telefonja.
-Heló....Mi?...Most?.....Értem....-ennyit hallottunk és Josh vonásai izgatottá váltak.-George!!Megvan a helyszín a Beautiful Life-hoz!! -fordult felém és majd kicsattant az örömtől..
-Ne viccelj tesó! Ez nagyon jó -örültem meg. A második saját számunkat végre felvesszük.
-Csak annyi a baj, hogy a turné előtt készen kell lennie. Egy hónapon belül. Sokat kell majd dolgoznunk.
-Majd a lányok elkísérnek minket.-vetettem fel az ötletet.
-Remek ötlet.-helyeselt Josh.
-De nem akarunk zavarni.-mondta Lola.
-De király!Még nem láttalak titeket próbálni.-mondta édesen Em.
Azonnal meglátszott a két lány jellemének a totális különbsége.