9.-Vallomás

Kedves olvasóink! Most vettük csak észre, hogy a blogunk már három díjat is kapott tőletek, aminek nagyon nagyon örülünk. Köszönjük szépen nektek, nagyon jól esik az, hogy ennyire szeretitek ezt a fanfiction-t. Megérdemlitek a következő részt!!;)


*George*

Eszméletlenül boldog voltam.Végre minden klappol és már csak Josh-nak kéne elmondani valahogy, hogy együtt vagyunk. Remélem megérti.
-George?!-hallottam meg a barátnőm (!) hangját az ajtóból. Rápillantottam és elmosolyodtam.Szegény csurom vizesen állt ott.
-Hát te veled mi történt?-ugrottam fel nevetve és oda mentem hozzá.
-Hát csak boltba mentem és engem mindig elkap az eső...-mondta kicsit hisztisen.-Ne nevess!-kezdett durcás lenni,erre még jobban kitört belőlem.
-Shelley!-lett mérges és hirtelen rám ugrott.Akkor eszméltem fel,hogy mennyire vizes szegényke.
Felkaptam és bevittem a fürdőszobába.
-Na gyerünk vedd le ezeket a hideg cuccokat és zuhanyozz le meleg vízzel.-mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon.Bólogatott és cukin nézett a nagy szemeivel.
-Kérek egy csókot..-vetette be a kiskutya szemeit,ami nála ellen állhatatlan.Lágyan megcsókoltam a hideg ajkait és mivel már én is vizes lettem a karjaimba vettem.-Jaj,de jól átmelegítesz.. -motyogta és édesen,nehezen vette a levegőt.
-Na menj,mert megfázol.-csuktam be magam mögött a fürdő ajtót és elmentem átöltözni én is.
Levetettem magamat az ágyra és ábrándoztam.Közben az eső folyamatosan kopogott az ablakon, jelezvén, hogy ma már nem akar elállni.


*Lola*

-Em! Itt vaaaagy? -kiabáltam a lakásukban járkálva.
-Nem, Lol. Ausztráliában vagyok -gúnyolódott Emma.
-Jaj, de mókás itt valaki! Na de most komolyan.. merre vagy? -toporogtam a folyosón, a barátnőm válaszára várva.
-A fürdőben vagyok, várj meg a szobámban. Mindjárt megyek- tette hozzá. Nagyokat sóhajtozva mentem fel a lépcsőn és azon gondolkoztam: Hülye lépcső, minek vagy ilyen meredek..?!
Aztán  jót nevettem magamon, hogy a lépcsőt szidom.A lépcső vánszorgás után be mentem Emma szobájába ahogy kérte és levetettem magam az ágyára.Az ágy oldalán kopogtam a lábammal unalmamba.
Kintről beszélgetést hallottam úgyhogy kikukucskáltam..
Akkor láttam először Em-t George-al csókolózni.Elég vicces volt, a földön feküdtek...
-Ömm..szia Lola.-vett észre George.Emma is gyorsan odakapta a fejét és elvigyorodott.
-Pofára estünk.-mondta a magyarázatot és így már kicsit értelmesebbnek tűnt a szitu.
Rájuk mosolyogtam..
-Megjöttünk!-hallottuk Josh és Jaymi hangját. Hirtelen Emmáék felugrottak és kétségbe esetten befutottak Em szobájába.
-Majd én foglalom őket! Jó turbékolást!-kacsintottam rájuk mire hálásan elmosolyodtak. Végig néztem rajtuk.
George azóta nem engedte el Em derekát amióta felálltak a földről. Eléggé összeillenek.
     Josh lépteit hallottam ezért siettem elé.Amint megláttam elállt a lélegzetem..
Vizesen állt előttem póló nélkül...
-Lol!-kiáltott meglepve Josh és hozzáölelt a csupasz mellkasához. Olyan nehezen tudtam levegőt venni és teljesen le voltam dermedve.
-Josh!Veled meg mi történt?-kérdezte JJ a szobájából kijövet. Majd megnézte,hogy Josh ölelget.-Szegény lányt is összevizezed?-mosolyodott el.
-ööö...-csak ennyit tudtam kinyögni, mert Josh a szemembe nézett és nem eresztett...
-Josh..bocs hogy megzavarom a romantikus pillanatotokat, de szerintem együnk valamit...Olly mindjárt itt lesz-noszogatott minket Jaymi.
-Oké, hol van Emma? El kéne a segítség a konyhában.-mondta Josh. Úristen gyorsan ki kell találnom valamit!!
-A szobájába van,majd JJ szól neki!-néztem sokat mondó pillantással JJ-re aki nem értette,de azért elindult.-Ja és én majd segítek neked.-mosolyogtam. Josh meglepődött majd ő is elmosolyodott és hirtelen megfogta a kezem. Lehúzott a konyhába és a többiek is jöttek utánunk.

*Emma*

Végre megint hosszasabb időt tölthetek George-dzsal. Annyira hozzám nőtt ez az édes, kedves és bolondos srác.
A testünk egybe simult ahogy feküdtünk az ágyamon és elvesztünk egymás tekintetében,majd apró csókokat loptunk egymástól. Teljesen másvilágban éreztem magam,egy gondmentes világban.
Már hosszú ideje nem volt kapcsolatom...és most egy ilyen tökéletes fiút tudhatok magam mellett,aki nem a saját igényeit veszi elsőnek, hanem a barátaiét. Eszméletlenül imponáló ez a tulajdonság számomra.
 -Em! -ugrott be JJ az ajtón én meg tisztára meglepődtem. -Nagyon édesek vagytok, de hála Lolának nem Josh jött szólni neked hogy kaja van -mondta aggódva JJ. Felültem,de George nem eresztett.
-Hogy vette rá Lola Josh-t, hogy ne jöjjön be hozzám? -kérdeztem meglepetten,de büszke is voltam a barátnőmre. Elég nehéz Josh-t eltéríteni a céljaitól!
-Hát...elég közel vannak ahhoz, hogy összejöjjenek.-mondta és elvigyorodott.George-ra néztem és ő édesen elmosolyodott,ami engem mindig melegséggel és mérhetetlen nyugalommal áraszt el. -Szóval gyertek.-mondta,majd  kisétált a szobámból. Gyorsan megcsókoltuk egymást és mi is követtük a példáját.
     Leérve hatalmas mosolyra húzódott a szám mikor megláttam az összerombolt konyhát és a benne csókolózó bátyámat és barátnőmet. Nem vettek volna észre minket, ha George nem röhög fel mögöttem. A gerlepár elvörösödött és elfordult egymástól.
-Na, pakoljatok össze mielőtt még felfogom, hogy tojás van a plafonon... -mondtam. -Jézusom!!! -fogtam fel.
Szikrázó szemekkel néztem rájuk.
-Em! Nem az én hibám!! Tudod,hogy jól tudok főzni,de ez itt- mutatott a kuncogó Josh-ra- nem volt képes békén hagyni! -mondta Lola idegesen, de a végén elröhögte magát az emlékeket felidézve.
-Nem érdekel ki hibája! Csak rakjatok rendet! -mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. George majd' megfulladt már a röhögéstől és a földön kötött ki annyira kikészült.
 Észrevettem, hogy Lola és a bátyám sokkal jobban összeillenek, mint gondoltam. Látszólag nagyon csodásan érzik magukat egymás társaságában... Akkor jutott eszembe, hogy én és Geroge sosem lehetünk ilyen szép pár, -illetve csak alakuló-félben lévő pár- amíg be nem számolunk Josh-nak a köztünk lévő kapcsolatról, ami az igazat megvallva kockázatos és óriási veszélyt jelent a banda számára is.
Mi lesz ha megutál és hazaküld? Ez volt a legszörnyűbb gondolat ami felmerült bennem.
  Nagyokat sóhajtva vetettem le magam a kanapéra, majd George is csatlakozott, mikor sikerült végre abba hagynia a  röhögést.
-Mi a baj? -kérdezte, mikor észre vette az üveges tekintetemet amint a semmibe meredtem.
-Semmi -mosolyodtam el a kedvességén, hiszen nagyon szívmelengető dolog az, hogy aggódik értem.Az ölébe másztam és végigsimítottam az arcán. Csillogó szemekkel tanulmányozta az arcom, míg én azon gondolkoztam, hogy hogy lehetnék még ennél is szerencsésebb, hisz egy olyan embert tudhatok magam mellett, akinek egy rossz tulajdonsága sincsen. Kívül belül tökéletes.
Aztán rájöttem, hogy korántsem vagyok annyira szerencsés, hiszen az egy dolog, hogy titokban alakul köztünk valami George-dzsal, de ez titkosan kettőnk közt működik. Nem akarok  Josh elé állni, hogy Szerelmes vagyok George-ba és ez ellen nem tehetsz semmit. Vagy elfogadod, vagy...a zenekarodnak vége és engem is megutálsz. Ebbe belegondolni is szörnyű volt.
-Em...mondd el mi bánt -mondta lágy hangon, szinte suttogva az angyal barna szemű fiú, akinek az ölében csücsültem.
-Josh..-kezdtem bele,de a félelemtől elcsuklott a hangom.-Szerinted kiborulna,ha megtudná,hogy mi ketten.. -nem fejeztem be, csak nagyra nyitott szemekkel George-ra néztem. Tudtam, hogy érteni fogja -így befejezetlenül is- amit kérdezni akartam tőle.
-Valószínű.-mondta őszintén, mire ijedt képet vágtam. -De hé, Josh nem állhat közénk. Ez a mi életünk -mondta elszántan a fiú.
-Persze, hogy a miénk, de lehet, hogy Josh nagyon megharagszik és akkor a bandának és nekem is végem -nevettem el a végét.
-Ezt csak úgy tudjuk meg, hogyha elmondjuk neki, Em -nézett rám komolyan, és láttam az arcán, hogy az ő gondolatai is nagyon hasonlóak lehetnek az enyémhez.
-Akkor mi lenne, ha most... megpróbálnánk? -néztem rá bizakodva.
-Kiderül, Emma.
Geroge felállt a kanapéról, majd a kezét felém nyújtotta és együtt, kézen fogva indultunk a konyhába, ahol Josh és Lola valószínűleg... jól érzik magukat.
A konyha ajtaja előtt megtorpantam, vettem egy nagy levegőt, majd George-ra néztem. Ő rám mosolygott, majd bólintott és kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptünk Josh-sal találtuk szembe magunkat -én észrevettem Lolát, aki a konyhapulton ülve ivott valami színes lét, de mikor meglátta, hogy bejöttünk, ráadásul kézen fogva, rögtön letette az italát és izgatottan várta a 'műsort'. A bátyám először boldogan mosolygott, viszont mikor észrevette összekulcsolt ujjainkat, rögtön megváltozott a tekintete.
Gyorsan magyarázkodni kezdtem.
-Josh.. szóval az van, hogy mi ketten... -itt abbahagytam, mert nem tudtam, hogy lett volna a legkevésbé fájó a bátyámnak.
-Mi ketten együtt akarunk lenni -fejezte be helyettem George. -Illetve együtt vagyunk -nézett le rám, majd Josh-ra. -Akármennyire nem tetszik tesó, mi szeretjük egymást. Em szeret engem, én meg szeretem őt -jelentette ki. George végig állta Josh tekintetét, ami -valljuk be- nem éppen a legkedvesebb.
-Áldásom rátok, gyerekek -nevetett ránk a testvérem. Először el se akartam hinni, hogy ezt komolyan mondja.
-Tényleg? -csodálkozott csillogó szemekkel George.
-NEM!


...to be continued...
     

8.-Lennél a barátnőm?

*Lola*

-Em, én most hazamegyek. Tudod lezuhanyozni, átöltözni meg ilyenek... -mondtam Emmának, aki a gardróbjába hajtogatta be a ruháit.
-Persze, menj csak. Visszajössz még? -kérdezte kedvesen.
-Csak ha nem zavarok! -vigyorogtam Emmára.
-Soha! Amúgy is valami filmezést tervezetek Joshyval, nem? -érdeklődött a barátnőm, aki éppen egy nagyon szép mustár sárga szoknyát akasztott be a szekrényébe, majd egyből ki is vette és elém tartotta. -Nézd csak! Szerintem jól állna. Próbáld fel! -nézett rám biztatóan.
-Hát én nem is tudom... -magyarázkodtam, hiszen a szoknya tényleg igazán szép volt, de nem szokásom ilyesmit hordani.
-Na, a kedvemért légysziii! -kérlelt Em a szoknyát szorongatva, majd mikor bólintottam széles mosolyra húzta a száját. -Ez a beszéd Lol!
Gyorsan levettem magamról a szürke nadrágomat s helyére az Emma által mutatott szoknyát vettem fel.
-Aztaaaaaa! Le ne vedd, gyorsan egy képet! Nagyon jól áll Lola! -majd felkapta az éjjeliszekrényről a telefonját és készített egy képet kizárólag a szoknyáról, hiszen a fejemet egy átvirrasztott és átbeszélgetett éjszaka után -bocsássanak meg nekem- nem vállaltam. -Nézd! -mutatta felém a képet.
-Ez tényleg egész jól áll -értettem egyet Emmel.
-Tartsd meg! -vigyorgott rám Emma.
-Ez komoly? -hitetlenkedtem. Bólintott. -Hát akkor... köszönöm szépen Em! Tudod mit? Ma ezt veszem fel -ígértem meg.
-Ennek örülök. Én egyszer se hordtam... Nálad jó kezekben lesz, úgy érzem -kacsintott rám. Ezután hazaindultam.
Miután otthon lezuhanyoztam és felöltöztem, úgy gondoltam, hogy mielőtt visszamegyek a Union J + Emma villába beugrok egy boltba, hogy vegyek valami chips-félét.
Mielőtt kiléptem volna a házból még egyszer ellenőriztem az outfitemet. Nekem nagyon tetszett, ilyet pedig igazán ritkán mondok, hiszen általában csak magamra kapok valami göncöt.

A boltban egyszerűen nem tudtam választani az ecetes és a sima sós chips közül. Végül a sósat választottam, mert az olyan semleges. Azt mindenki szereti, aki nem az is. Ilyen nagy gondolatok közepette léptem ki a boltból és sétáltam el Emmáékhoz. 

*Josh*

A próba után siettünk haza a srácokkal. Egyrészt mert Georgenak valami fontos találkozója volt délután, másrészt meg Lolával filmezést terveztem. 

Amikor hazaértünk csak Emma volt otthon és éppen a konyhában főzött. Az étel illata 10/10 volt, de nem tudtam rájönni, hogy mi is az. Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek hozzá egy picit beszélgetni, hiszen a viszonyunk mostanában nem túl jó és ez így nekem nem tetszik. Ráadásul George is miattam lett olyan furcsa -JJ szerintem legalábbis. 

-Őő.. szia, Em -lépkedtem be bizonytalanul a konyhába.

-Szia -nézett fel rám. Nem mosolygott, de tudtam, hogy jólesik neki az, hogy beszélgetni akarok vele.

-Mit főzöl? -érdeklődtem.

Emma kivette a serpenyőből az illatcsodát amit készített majd egy nagy tálra borította az egészet.

-Ez, kedves testvérem -nézett rám hivatalosan a húgom- ráksaláta ala Emma -majd a nagy tányért meglebegtette az orrom előtt.

-És mondd csak.. szerinted ehető? -érdeklődtem pimaszul.

-Bolooooond -mondta Em hisztis hangon, majd megütött úgy, mint ahogy régen. Valahogy azt éreztem, hogy nem haragszik rám emiatt az egész George-ügy miatt.. de ki tudja.

-Emma, figyelj. Nagyon mérges vagy rám? -néztem rá bűnbánó tekintettel, hátha az hat.

-Ahj... az voltam. Nagyon. Nagyon-nagyon! De utána rájöttem, hogy csak vigyázni akartál rám.De akkor sem kellett volna! Tudok magamra vigyázni! -mondta feldúltan Em. Ajtócsapódás hallatszott kintről, majd egy magas, csilingelő hang szólalt meg:

-Emmaaa, fent vagy? -kiáltott Lola. Hallottam, ahogy lépked a lépcső felé.

-A konyhában vagyunk, gyere be! -ordítozta a húgom körülbelül hatszáz decibellel. 

-Nem akarok megsüketülni!!- háborodtam fel.

-Te jöttél túl közel -védekezett Em. 

Majd mielőtt meg folytathattuk volna a testvéri veszekedést, Lola jött be az ajtón.

-Sziasztok, hoztam chipset -mosolygott felmutatva az óriási chipses zacskót, majd megölelte Emmát. Azután rám nézett és felém indult. Engem is karjai közé zárt, mint a húgomat. Nagyon jó illata volt. 

-Akkor áll még a filmezés? -kérdeztem félmosolyra húzva a számat. 

-Persze! -mosolygott Lola. Ő mindig mosolyog, állandóan boldog. Legalábbis úgy néz ki, mint aki boldog.

-Akkor fél óra múlva a nappaliban? -kérdeztem. Tudtam, hogy a válasz igen lesz, de ettől függetlenül piszkosul izgultam.

-Fél óra múlva a nappaliban -bólintott, majd Emmával felmentek a szobájába, magamra hagyva engem a 'ráksaláta ala Emmával'. Gondoltam megkóstolom, nem veszíthetek vele semmit. Kivettem egy villát a szekrényből és nekiláttam a mesterfogásnak. 

Mikor a nappaliba léptem Lola már a földön ült és a dvd-k között válogatott. 

-Melyiket nézzük? Éhezők viadala, A hobbit vagy Men in black 3? -rohamozott meg rögtön a kérdéssel Lol.

-Őőő... Éhezők viadala -döntöttem. Lola bólintott, majd el is indította a filmet.

Nagyjából 20 perce nézhettük a videót, mikor Lola rádőlt a vállamra. Eddig is közel ültünk egymáshoz, de ez így sokkal... hm... kényelmesebbnek tűnt. 

-Ugye nem baj? -nézett fel rám Lol.

-Dehogy -majd átkaroltam, és így néztük végig a filmet(ami mellesleg elég hosszú volt). 

*Emma*

Folyton azon járt az agyam,hogy Josh és Lola lent randiznak...

Fogalmam sincs miért nem tetszik ez az egész.Hisz Lola aranyos lány,de valahogy nem tudom elképzelni a bátyám mellett.Annyira mások.

Ez butaság.Pont az a jó,hogy mások,így mindig lesz mit megismerniük egymásból,így nem fognak unatkozni.

George is más,mint én.

Hát igen George...szerintem elszúrtam.Nem tudtam válaszolni az ő nagy szavára.Megijedtem,mi lesz,ha nem lehetünk együtt vagy közbe lép valami...képtelen lennék tovább lépni..De azzal sem érek el semmit,hogyha hazudok neki,hogyha nem viszonozom az érzéseit.Úgy fájt látni azt,hogy elbizonytalanodik és elmegy....mert elment.Kilépett a szobából. 

Lolának nem mondtam ebből semmit,pedig kellett volna.Nem akartam elrontani a kedvét a randijára.

Túl sok bonyodalommal jár ez a látogatás,de úgy érzem sosem fogom megbánni azt,hogy eljöttem.

     Határozott léptekkel mentem George szobájába.Kellet egy ölelés,egy csók tőle. Őt akartam. Könnyes szemekkel rontottam be a szobájába és épp öltözködött. A pólóra még nem volt ideje,így a csupasz felsőtestének ugrottam.

-Szeretlek,szeretlek,szeretlek!-motyogtam a nyakába ő pedig jóízűen kuncogott.Tartott a kezébe és erősen ölelt le ne essek.Mélyet szippantottam a frissen fürdött illatából,majd a lában a földet érte.

Belenéztem a gyönyörűen ragyogó barna szemeibe és finoman megcsókoltam.Kétszer is belemosolygott a csókunkba,majd hirtelen magához húzott.Beleharaptam az alsó ajkába,mire felkuncogott.

-Emma?!-szólalt meg végre a lágy,mély hangján.Kíváncsian rápillantottam.-Lennél a barátnőm?-kérdezte.

A pulzusom felgyorsult és újabb szorongás tört rám. Ismét egy nagy kérdés. De nem futamodom meg.

-Igen!Igen!Igen!-ugrottam megint rá és az ágyra estünk a lendületemtől.George nevetve ölelt magához és belepuszilt a hajamba. Csak összebújva feküdtünk egészen addig amíg JJ nem kezdte el magát unni és áll neki minket csesztetni.Szeretem JJ-t,de néha az ember agyára tud menni!
-Bocsi,hogy megzavartam valamit?-mosolygott.-Minden oké akkor köztetek?-kérdezte még mindig fülig érő szájjal,mert már tudta a választ.Egyszerre kezdtünk el bólogatni George-al.
-Együtt vagytok?-tett fel egy újabb kérdést.Megint elkezdtünk bólogatni és összekulcsolt kezeinket mutattuk fel.-Jaj,de jó!-tepert le minket az ölelésével.

7.-Vihar

*George*

Hajnalig játszottam a halálunalmas videó játékaimmal, de az se tudta lekötni, teljesen a figyelmemet. Túlságosan is erős volt a belülről marcangoló érzés, ami nem hagyott nyugodni. Kilátástalan ez a helyzet. Sok kétely és hazugság. Én nem bírom ki Emma nélkül. Túl szép,okos,vicces és ellenállhatatlan. Úgy vonz magához mint a mágnes. Hihetetlen ilyen rövid idő alatt, ilyen erős érzelmeket volt képes kiváltani belőlem.

Nem tudom mire várok. Végül még valaki más is észreveszi,hogy milyen gyönyörű és elveszi tőlem. 

Biztos, hogy nem vagyok számára közömbös, mert akkor nem hagyta volna, hogy megcsókoljam. 

Tétlenségem már igen kezdett zaklatni,ezért kimásztam az ágyamból. Elcammogtam a fürdőig és szó szerint megijedtem magamtól a tükörben.

-Ez én lennék?!-kérdeztem a tükörtől hangosan. Hatalmas táskás szemeim és még sápadt bőröm,mint általában..

Kétségbeesés közepette bevágtam magam a zuhanyzóba,levetkőztem és gyorsan engedtem magamra a forró vizet. A meleg oly gyorsasággal járta át a testem,hogy nyugodtabb sóhaj szakadt fel belőlem. Fáj. Szinte fizikai fájdalmat érzek,hogy nem lehet velem,nem érhetek hozzá és nem szerethetem...

Mostanában felborult velem a rendszer, mivel megvolt a fontossági sorrendem. A banda volt az első és utána a személyes ügyeim,de önző lettem. 

-George,te vagy a fürdőben?-kopogott JJ.

-Igen.-kiáltottam vissza. Gyorsan befejeztem a fürdést és törölközőt csavartam a derekamra.

-Em, ebédet csinált és áthívta Lol-t, nem vagy éhes?-kérdezte nyugodtan és aggódva. JJ a legjobb barátom első pillanattól kezdve.

-Kösz JJ, mindjárt csatlakozom.-mondtam és halványan elmosolyodtam a barátom gesztusán. Aprót bólintott és lement a lépcsőn. Gyorsan a szobámba mentem felöltöztem.

 A hajam a frissen mosottságától behullámosodott,de rávettem egy fullcap-t. Lesétáltam a lépcsőn,de sehol nem volt senki. Bementem a konyhába és mindenki az asztalnál ült és beszélgetett. Amint megláttam őket így együtt, melegség töltötte el a szívem. JJ észre vett és leültetett maga mellé. Emma megtisztelt egy fájdalommal teli pillantással,majd Lolával folytatta a beszélgetést.
Emma nagyon jól tud főzni és minden egyes falatban az ő tüneményét éreztem. Hisz ő gondoskodik rólunk,hogy ne milerit ételeket együnk és gyors kaját.
De a rossz kedvéről csak én tehetek, Josh pillantását kerültem és ha jól láttam a húga  is.
-Hallottátok,hogy vihar lesz?-szólalt fel hirtelen Lola,hát igen ő legalább próbál kommunikálni ebben a fagyott hangulatban.
-Nem.-feleltük egyhangúan a srácokkal,majd minket is meglepett. Régen csináltunk már ilyet...banda válasz.
Elmosolyodtam és ránéztem Jaymi-re. Ő tudta mire gondolok és viszonozta a mosolyom.
-Srácok,itt aludhat Lola?-ütötte meg a fülem Emma édes hangja és a gyomrom bukfenceket vetett.
-Persze.-mondtuk megint egyszerre,de már képtelen voltam mosolyogni. Úgy fájt mindenem. Megint rám tört  a fizikai fájdalom iránta...Muszáj volt rá néznem.
Egyszerűen gyönyörű volt. Hirtelen találkozott a tekintetünk.
Elmélyedtem a gyönyörű kék szempárba,de ő állta a pillantásomat.
A szívem hevesebben vert,de uralkodtam magamon,hogy a többiek ebből ne vegyenek észre semmit.
Az ebéd befejeztével már javában gyűltek a hatalmas viharfelhők és húzták magukkal a hangulatomat. A gyászos idő egy emberre nem hatott ki, Lolára. Ő mosolyogva ajánlotta az ötletet,hogy nézzünk filmet.
Neki álltunk helyet csinálni,még a lányok kukoricát pattogtattak.
Valami horrort akartak nézni. A film közepe fele hirtelen elment az áram....
Mindenki elkezdett mocorogni.
-Hé,Josh az a lábam ne húzd már!-halottam meg Lola hangját. Felnevettünk és egy vékony alak ment volna el előttem csakhogy belerúgott az asztalba és rám esett.
A világító kék szemeiből azonnal felismertem.Csak döbbenten figyeltük egymást,majd a figyelmem a puha rózsaszín ajkaira tévedt. Majd észrevettem,hogy hogy is ül rajtam, lovagló ülésben. Szinte még a gyors levegővételét is éreztem. Muszáj volt hozzá érnem nem bírtam ki.
Óvatosan végig simítottam a hátán,de nem szakítottam meg a szemkontaktust. Kicsit közelebb hoztam magamhoz.
Hirtelen visszajött az áram és Emma mellém ugrott.
Mindenki némán elindult a szobájába.
Ledőltem az ágyamba és próbáltam lenyugodni. Olyan 20 perc múlva kopogtak az ajtómon.
-Szabad.-mondtam automatikusan. Emma csusszant be az ajtón és becsukta maga után.
Meglepetten néztem rá,majd kiszálltam az ágyamból.
-Em..-léptem oda,de nem hagyta,hogy befejezzem. Ajkait az enyéimre tapasztotta. Hirtelen történt cselekedet miatt lassan tudtam reagálni,de végül visszacsókoltam. Újra érezhettem az édes,puha ajkait.
A kezemet a derekára tettem és közelebb vontam magamhoz,még ő beletúrt a hajamba. A mennyekben éreztem magam és teljesen felfűtött hangulatban egymásnak préselődtünk.
Egy nagy dörgésre szétváltunk.
-Nem maradsz itt?-kérdeztem hirtelen.
-Lola nálam alszik...-mondta.-Most vele kell lennem.-mondta és hátra lépett.
-Akkor csak maradj még egy kicsit.-húztam vissza magamhoz.Az arcát a vállamba fúrta és elkezdtem dúdolni.
-Mi lesz Josh-al?-kérdeztem.
-Nem tudom,de...-nézett fel.-Nekem jó ez.-ölelte ő is át a derekam.
-Kifejezetten.-mosolyodtam el.-Em!
-Hm?
-Szeretlek.

*Josh*

Elindultam Emma szobájába,hogy rájuk nézzek,mit csinálnak Lolával,de csak Lola feküdt az ágyon és a mobilját böngészte.
-Szia Lola,Emma?-kérdeztem tőle.
-Oh,Josh! Öm..-kezdett furcsán viselkedni.
-Lola,hol van Emma?-kérdeztem még egyszer  gyanakodva.
-Jól van na! George-hoz ment át.-vallotta be.Bennem pedig felment a pumpa.
-Mi?!-tört ki belőlem.
-Josh! Nyugi! Nekik együtt kell lenniük,mert így csak szenvednek.-jött oda hozzám és a vállamra tette a kezét.
Megakartam szólalni,de nem ment.
-Megértem,hogy félted a kishúgod,de ő már nem kicsi és hagynod kell,hogy maga megtapasztalja a csalódást és tanuljon belőle.-mondta bölcsen,mennyi igazság volt ebben a mondatban.
-De nehéz elfogadni.-nyögtem ki végre.
-Megértem. Na, gyere ide!- mosolygott rám és megölelt.
-Köszönöm.-mondtam.
-Ez a legkevesebb.-mondta mosolyogva.
-Nem nézünk  meg este valami?-jött hirtelen az ötlet.
-De,jó ötlet.-mosolygott.
-Okés,akkor még beszélünk.-mondtam mosolyogva és kiléptem a szobából.
Furcsán éreztem magam egész délután,de nem tudtam pontosan,hogy miért.
-Srácok! Próba van!-kiabált Jaymi.
Gyorsan összeszedtem magam és lefutottam a nappaliba. Mindenkinek jobb kedve volt.
A lányok vásárolni készültek.Mi pedig elmentünk a stúdióba.
Az új albumhoz vettük fel a szólókat. Ez a kedvenc részem, na meg a koncertek.
George nagyban énekelt, Jaymi azt hiszem Olly-val telefonált,JJ twitterezett és én meg őket figyeltem,na meg néha beszéltem JJ-hez.
-George végre kapott elegendő szólót.-mosolyogtam.
JJ csak bólogatott,mint azok a kiskutyák az autót hátuljában,mivel folyamatosan a mobilját nézte. Elnevettem magam rajta,majd Jaymi-hez mentem. Épp letette a telefont és vigyorogva rám nézett.
-Olly valamit tervez!!-vigyorgott mint a tejbe tök. Viszonoztam a mosolyát majd én mentem énekelni.

6.-Mondtam hogy még találkozunk!

*Emma*

Rettenetes fej fájásra keltem fel és ólom nehéz szemhéjakkal.
-Soha többet nem iszom...-morogtam az orrom alá és elkezdte bántani a szememet az ablakból beszűrődő fény.Ránéztem az ébresztőórára és szembesültem az kegyetlen igazsággal,hogy délután 2 óra van.Átaludtam egy fél napot!?
  Mondjuk nincs sok értelme lemennem,hisz ott Josh fog ordítozni és a jelenlévő állapotomban nem igen tűröm jól a zajt.A fejem zsongott,de azért kimásztam nagy nehezen az ágyamból,akkor vettem észre,hogy a tegnapi szoknyám volt rajtam.
-Csodás.-morogtam tovább és kibányásztam pár itthoni göncöt a szekrényből,hogy elvonulhassak a fürdőbe.
A folyosón Jaymi-vel futottam össze.
-Valaki nagyon másnapos..-nevette el magát,majd elállta az utam.
-Hagyj Jaymi!Nincs ehhez idegzetem..-morogtam és arrébb tuszkoltam,hogy beférjek a fürdőbe.
Jót szórakozott rajtam,majd szerencsémre tovább állt.Magamra zártam a fürdőt és levetettem a cigiszagú ruháimat.Remélem nem én cigiztem...mondjuk a passzív dohányzás se jobb..
Bemásztam a kádba,mert alig álltam a lábamon.Hideg vizet engedtem először,hogy észhez térjek,majd melegítettem rajta egy kicsit.Áztam egy 10 percig,majd beszappanoztam magam.
   Meguntam az öregre ázást és törölközőbe csavartam magam.Belenéztem a tükörbe és egy igen sápadt meggyötört lány nézett rám vissza...nem ismertem magamra!
Majd váll rándítva  fogat mostam.Felöltöztem és rávettem magam,hogy lemenjek a konyhába.
A nappaliban volt pár kíváncsi szem,de nem szóltak semmit én meg nem vettem őket figyelembe.


*Lola*

Másnap délután nagyon sokszor próbáltam hívni Emmát, de egészen háromig ki volt kapcsolva a mobilja. Már nagyon aggódtam érte, de aztán végre felvette:
-Haló, itt Emma -szólt bele rekedtes hangon. A háttérbe poharak csörömpölése hallatszott.
-Szia Em, Lola vagyok. Hogy vagy? Már azt hittem alkoholmérgezést kaptál -nevetgéltem.
-Ó, hogy te vagy az? Nem volt kedvem elolvasni, hogy ki hív. Azt hittem, csak zaklatni akarnak. De neked örülök!
-Megtisztelsz!
-Hát persze -nevetett Emma. -Amúgy nagyon fáj a fejem. Te, mennyit ittam tegnap?
-Hmm... azt hiszem két üveg tequilát, egy kis üveg vodkát, 3 üveg sört, 6 pohár...
-MICSODAAAAA? -kiáltott fel valószínűleg sokkolt állapotban Em.
-Csak vicceltem -röhögtem. -körülbelül 10 pohárka tequilát ittunk fejenként. Nagyon nem bírod az alkoholt, csajszi!
-Chh.. ne is mondd! Mondd csak, én dohányoztam tegnap? -kérdezte. A hangján halottam, hogy nagyon nem tudja mi történhetett.
-Nem. Én cigiztem, lehet azt érezed a ruháidon.
-Huhh, megnyugodtam. Azt hittem én voltam -sóhajtott egy nagyot.
-Megnyugodhatsz -mosolyogtam. -Mondd, a bátyád nem mondott rólam semmit? -kérdeztem félve.
-Nem vagyunk igazán beszélőviszonyban mostanában... Miért kérdezed? Rosszat sejtek... Csak nem...? -röhögte el magát Em a telefonba.
-Azt hiszem igen -pironkodtam.
-Hű, hát ez igazán... érdekes. Nem ugrasz át? Sok lesz a telefonszámlád! -figyelmeztetett.
-Nem szeretnél inkább pihenni? -udvariaskodtam, hiszen persze, hogy átugranék, de szegény lány annyit vedelt a minap, hogy ezt a kérdést illendőnek találtam.
-Nem, így is kettőig aludtam. Gyere át, várlak! -majd kinyomta.
Kiszaladtam a teraszra, hogy ellenőrizzem az időt, ami -mint a kiugrásom után rögtön kiderült- a szokásos volt. Visszasétáltam a házba és lehuppantam a szekrényem elé. 10 perces válogatás után végül két összeállítás között vacilláltam.

Majd végül emellett döntöttem. Gyorsan felöltöztem, bedobáltam egy két fontosabb dolgot a táskámba és elindultam Emmáék háza felé. Nem lakunk messze egymástól, de ez a pár perc tökéletesen elég volt arra , hogy magamban nagyjából hatszor lejátsszam a Josh-sal folytatott beszélgetésem minden pillanatát és két szál cigit elszívjak.

Mikor már majdnem odaértem a Union J villához átgondoltam, hogy kik is vannak az együttesben. Ez az egész stílus amit ők játszanak... hát... nem az én világom, így nem ismerem őket pontosan. Miközben erről gondolkoztam, észrevettem, hogy már csak két háznyira vagyok a Emmáéktól, ezért gyorsan megigazítottam a hajamat, hiszen azért.. csak hírességekhez megyek.Mikor odaértem vadul kezdtem nyomkodni a csengőt, annak reményében, hogy hátha hamarabb bejutok a házba. Hamarosan ajtót is nyitottak nekem, bár nem a barátnőm, hanem a Union J egyik tagja volt az, azt hiszem JJ.

-Ó szia. JJ -kezet nyújtott- Örülök a találkozásnak. Emmához jöttél? Gondolom, hiszen egyik fiú sem jelentette be, hogy ilyen szép lány jön -gondolkozott magában, de azért hangosan ki is mondta.

-Szia JJ, Lola vagyok -mosolyogtam rá. -Igen, Emma hívott át. 

-Gyere beljebb -betessékelt a házba. Próbáltam minél jobban megfigyelni a házat. Kellemes hangulata volt, de semmi túl értékes holmit nem láttam benne, pedig azt hittem, hogy valami palota-szerű építménybe jövök. Persze egyáltalán nem bántam, hogy nem puccos a házuk, hiszen én is csak egy átlagos házikóban lakom. A lényeg, hogy nagyon tetszett. Ízléses volt.

-Őő.. felmész Emmához, vagy beköszönsz a fiúkhoz? -állított válaszút elé JJ.

-Beköszönök -vigyorogtam. 

JJ-t követtem egészen a konyháig ahol a fiúk az asztalnál ültek és éppen mirelit pizzát ettek.

-Sziasztok! -integettem és a lehető legaranyosabb fejet vágtam. Josh-t rögtön kiszúrtam. Egészen... tűrhetően nézett ki.

-Srácok, ő itt Lola és Emmához jött, de most beköszön hozzátok. Kedves lány ez a Lola -mondta bolondosan JJ, mire a fiúk nevetésbe törtek ki.

Az egyik fiú, talán Jaymi felpattant az asztaltól és bemutatkozásképp megölelt. Közvetlen egy fiú, az biztos.

-Jaymi vagyok. Üdv nálunk! -nézett rám mosolyogva.

-Heló -mosolyogtam, miközben az összes fiú körém gyűlt. George kezet nyújtott, bemutatkozott majd megdicsérte a táskámat. Hmm.. elég figyelmes. 

-Szia Lola -jött oda Josh, majd egy puszival köszöntött. 

-Szia Josh! Mondtam, hogy még találkozunk -kacsintottam rá. A fiúk 'úúú'-ztak egyet, de mikor tovább beszélgettünk volna, feltűnt Emma is.

-Em! -kiáltottam, majd megöleltem.

-Már vártalak, Lola. -ő is megölelt engem, majd megkérdezte- Cigiztél idefelé? Ne is tagadd, érzem rajtad! -a mutató ujját fenyegetően a  fejem elé tartotta.

-Ja, előfordulhat, hogy igen- vallottam be. -Csajszi egész jól nézel ki, ahhoz képest...-próbáltam dicsérni Em barátnőmet, mire ő boldogan elmosolyodott.

-Pff, még hogy ő jól nézne ki? -nevetett lesajnálóan valaki a háttérben. A híres George Shelley volt az. Emma arcára kiült az értetlenség és a szomorúság, ezért inkább gyorsan felkaroltam őt, és egy 'felmentünk' kijelentéssel kiviharoztunk a konyhából.

-Ne is törődj vele, Em! -súgtam a fülébe, mikor már hallótávolságon kívül kerültünk a fiúktól.

*Josh*

George teljesen elhidegült tőlünk,már nem az az életvidám és édes srác aki mindenen nevetett..hanem  savanyú képű,flegma és unott  lett.Szörnyű így látni,de a megjegyzéséből rájöttem,hogy Emma miatt ilyen.Mondjuk Em tegnap este kocsmába volt és holt részegen jött haza...ez így nem mehet tovább.
   Utána néztem JJ-nek és megtaláltam a szobájában.
-JJ!Azonnal vissza kell hoznod George-t!!-rúgtam be az ajtóját.
-Tessék?-esett le ijedtében az ágyról.-Tudod,hogy miért ilyen..-morogta.
-Nem?!-háborodtam fel.
-Ne mond,hogy nem vetted észre,hogy George totálisan bele van esve Emma-ba?!-háborgott már ő is.
-De hát azt mondta,hogy nem az esete...-értetlenkedtem.
-Azt miattad mondta!!Azért mondta,mert azt hitte ezzel ti nem fogtok veszekedni és a banda sem megy tönkre.-világosított fel és akkor le is esett minden.
-Jaj.-sápadtam el...
-Bizony Josh,túlzásba vitted az apáskodást..-mondta őszintén.
-Akkor most azonnal beszélnem kell mind a kettővel...de mit?-néztem rá tanácstalanul.
-Engedd meg nekik,hogy együtt legyenek..-mondta JJ.
Nagy hezitálás után bólintottam és otthagytam JJ-t. A folyosón meghallottam Lola és Emma nevetését,ami Em szobájából szűrődött ki.Elmosolyodtam és tovább mentem George szobájába,ahonnan hangosan dübörgött a zene...
A kopogást így biztos nem fogja meghallani,ezért inkább benyitottam.George épp fejjel lefele videó játékot játszott és akkora kupi volt körülötte mint egy atom robbanás.


*Emma*

-Lola!Akkor sem írok a gumimacikról dalt,ha pisztolyt fognak a fejemhez!!-pufogtam.
-Hát jó,akkor ne írj,de szerintem nagy sláger lenne.-mondta sértődötten,majd egyszerre röhögtük el magunkat.
-Nem értem George-nak mi a baja veled..-motyogta Lola.
-Hogy érted?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Mármint,szép vagy és vicces...Kinek nem kellenél?!-nevette el magát a végére.
-George-nak..-mondtam és könnybe lábadt a szemem.

5.-Tequila

*Emma*

-Mi lenne,ha segítenél megcsinálni az ebédet,ahelyett,hogy elvonod a figyelmem?-kérdeztem a rajtam csimpaszkodó George-tól nevetve.
-Nekem így jobban tetszik.-harapta meg egy kicsit a bőrt a nyakamon,mire kirázott a hideg.Jóleső borzongás járta át a testem és teljesen megbénult.Elképesztő milyen hazással tud rám lenni egy fiú..
   Mikor George már a derekamba mélyesztette az ujjait és úgy duruzsolt a nyakamba,megcsörrent a telefonom.Megindultam,hogy felvegyem,de két erős kar a derekamat markolva megakadályozott benne.
-George..fel kell vennem.-nevettem.Morgott egyet kettőt,majd gyengített a szorításán így felvonszoltam magammal,mert rám csimpaszkodott mint egy kis majom,az emeletre.Előtúrtam a mobilom és hirtelen George lerántott az ágyamra.
-Haló?-vettem közbe föl,pedig George teljes testtel és kaján vigyorral rajtam terpeszkedett.
-Szia Em,itt Lola,tudod az esernyőmet adtam oda.-mondta életvidám hangon.
-Jaj tudom,szia!-majd a végére felvisítottam,mert George haja csikizte az arcom.Kicsit arrébb toltam a fejét mire még  jobban rám nehezedett.
-Este nem iszunk meg valamit?-kérdezte.-Van egy új kocsma nem messze tőletek!-mondta az édes hangján,milyen tündéri lány..aki épp a kocsmába hív de nem lényeg.George elkezdte puszilgatni a nyakamat.
-De majd még beszélünk,most le kell tennem!Szia!-alig kaptam már levegőt George ajkainak érintésétől.
-Oké,szia!-tette le és hirtelen átfordítottam George-t magam alá.Arrébb csúsztattam a mobilom az ágyon és belenéztem George nagy barna szemeibe.Beleharaptam az alsó ajkaimba,mire ajtó nyitódást hallottam,majd valaki elég rendesen becsapta.Úgy megijedtem,hogy leestem az ágyról George pedig felült.
-A srácok lehetnek már?-kérdeztem nagyokat fújtatva és feltápászkodtam.
-Ööö..-csak ennyit tudott kinyögni,mert le volt fagyva.Lábtrappolást hallottunk és nem voltak valami nyugodtak...
-Emma!!!George!!!!!!!-hallottuk meg Josh igen ideges ordítozását.
-Bassza meg!-szaladt ki a számon és idegesen fújtattam párat.Késő volt azon törnöm magam,hogy mi legyen,mert a bátyám diszkréten berúgta az ajtót.Megállt és felmérte a szituációnkat, én az ágy mellett álltam George pedig az ágyon ült.
-Megtiltom,hogy együtt legyetek!-nézett ránk szúrós szemekkel.
-De mi..-szólalt fel George.
-Te inkább fogd be!Mit keresel Emma szobájába?!-fojtotta George-ba a szót Josh.George lehajtotta a fejét.
-Megígértem,hogy nem érek Emma-hoz és be is tartom.Úgy sem az esetem...-mondta fapofával George és kiment.A szavai úgy fájtak mintha késeket szúrnának belém..szóval ennyit jelentettem neki?!
-Em.-mondta halkan Josh.
-Ne most,hagyj magamra!-mondtam nagy nehezen.Josh tétovázott,de végül ő is elhagyta a szobát..
Dühös voltam...magamra mert közel engedtem magamhoz George-t,pedig nem is ismertem úgy igazán.
Megpillantottam a rezgő mobilomat az ágyon és gyorsan felvettem.
-Szia Em!Fél óra múlva ráérsz?-kérdezte Lola.
-Szia,igen ráérek!Találkozzunk előlünk.-mondtam majd gyorsan letettem.Gyorsan a szekrényemhez léptem és kutakodni kezdtem valami ruháért.

Úgy döntöttem csinire veszem a figurát,ezért gyorsan felkapkodtam a megfelelő darabokat.Behullámosítottam a hosszú sötétbarna hajam és kisminkeltem magam.
Felkaptam a táskám és beleraktam a pénzem és a mobilom,egy csomag zsepivel.
Csöngettek mire futottam le a lépcsőn.A srácok kétszer is hülyének néztek,de nem érdekeltek.Ajtót nyitottam.
-Szia!-ölelt meg Lola.
-De jól nézel ki!-dicsértem meg.
-Köszi.-mosolygott.-Te sem panaszkodhatsz.-mondta.
-Mehetünk?-kérdeztem,mire bólintott.-Elmentem!-ordítottam be a házba és becsaptam az ajtót.

Lola :)

-Szóval,merre kell menni?-kérdeztem.
-Arra!-mutatott előre.-én meg elnevettem magam.Alig sétáltunk 5 percet mire egy modern stílusú kocsmába csöppentünk.Nagyon tetszettek a nem tudom milyen színű neon csövek és a bútorzat.
A hangulat megvolt mindenki beszélgetett kisebb társaságokba tömörülve.
   Helyet foglaltunk az egyik sarokban és vártuk a pincért.
-Hány éves is vagy?-kérdezte hirtelen Lola.
-19 és te?-feleltem és abbahagytam a környezetem tanulmányozását.
-20.-mosolyodott el.-Öreg vagyok.-viccelt.
-Mivel foglalkozol?-kérdeztem.
-Most éppen semmivel,egyetemet végeztem és rájöttem,hogy fölösleges volt annyit tanulni.A nagyszüleimhez költöztem ide Londonba,mert a szüleim nem éppen vannak oda az életemért.-mondta és ezt is viccesre vette,mert közben az arcmimikája vidám és gúnyos maradt.
Úgy döntöttem nem feszegetem a témát,hogy miért nem szeretik a szülei az életstílusát.
-És te mivel foglalkozol?-kérdezte,de pont megjött a pincér.
-Mit hozhatok?-kérdezte fapofával a csaj.Ezt nevezik barátságos kiszolgálásnak?!
-Tequilát.-vágtam rá,mire Lola felnevetett.A csaj bólintott és elhúzta a csíkot.
-Van egy olyan érzésem,hogy nincs valami jó kedved.-mondta és sejtelmesen elmosolyodott.
-Van benne valami..-motyogtam és elkezdtem piszkálni az asztalterítőt.
-Nem lenne jobb ha kibeszélnéd magadból?-kérdezte egy kicsit komolyabb stílusban.
-Lehet...-mondtam.
-Na akkor rajta.-mondta és megkaptuk a tequila-t.Felhajtottam,lenyaltam a kezemről a sót és beleharaptam a citromba.


*Lola*

Mikor már az ötödik kör tequilán is túl voltunk, Emma kezdett egyre nyíltabb lenni. Látszólag nem bírja túl jól az alkoholt.
-Emma, nem lesz már elég? -kérdeztem, miközben az új barátnőm egy újabb adag italt kért az unott arcú pincérlánytól.
-Nem! -kiáltott fel, de látszott rajta, hogy közben megszédült. -Jól vagyok, jól vagyok.. csak tudod Lola... fáj a szívem -mondta, majd egy óriásit sóhajtott.
-Mi a baj?  -kérdeztem. -Mesélj! - Azt gondoltam, hogy ez nem egy túl diszkrét kérés, hiszen még alig ismerjük egymást, de így, hogy Emma szeme össze-vissza áll, reménykedtem, hogy nem veszi tolakodásnak. Hiszen én nem is annak szántam.
-Hosszú történet -csuklott - nagyon hosszú. De neked van időd! -csillant fel a szeme és reménykedve rám nézett.
-Van, persze. Egész nap ráérek -mondtam biztatva, majd a táskámból elővettem cigit és gyújtót. Megkínáltam Emet is, de ő felháborodva kijelentette, hogy nem dohányzik.
-Tudod minden a bátyám miatt van. Az ő hibája ez az egész -mondta és teljesen elkomorodott. -Meg az a köcsög George Shelley is tehet róla!
-Hogy kicsoda? George Shelley? Az éneklő fiúcska a tv-ből? -kérdeztem csodálkozva.
-Igen ő... tudod ők vannak a "Union J" -itt a kezével idézőjeleket rajzolt a levegőbe- nevű együttesbe. Velük lakok.
Teljesen elcsodálkoztam Emma kijelentése után.
-Hogy velük laksz? Azta! És mondd csak.. ki a te bátyád? -kérdeztem, hiszen ezt nem említette.
-Hogy ki? -lesajnálóan nevetett egyet, majd folytatta - Az én bátyám Josh. Josh Cuthbert -itt kínos csend állt be, majd Em felkiáltott- ERRE INNI KELL!
-Nem, nem kell. Vagyis ihatunk, de ne alkoholt. Ennyi elég már, szerintem -jelentettem ki.
-Jó, -majd komoly fejjel rám nézett- bízok benned. Te annyira okos vagy! Én sose voltam ilyen. Nem tudok vigyázni magamra. Josh-sal is összevesztem, azért mert nem fogadtam szót, pedig kellett volna. Ő csak vigyázni akart rám -miután ezt kimondta, sírni kezdett.
-Tudod mit, Emma? Hazakísérlek, pihenj le -mondtam, miközben próbáltam Em-re mosolyogni. Nehéz volt, hiszen ha bárkit sírni látok, én is sírni kezdek, szóval most nagyon erősnek kellett maradnom.
-Jó, de segíts felállni légysziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii - nyújtotta felém a kezét. Felsegítettem, fizettem a pultnál, majd elindultunk. Az utat végigbeszéltük, Emma nagyon kedves volt részegen is. Mikor a házuk elé értünk, Em nem találta a kulcsát, így nekem kellett csöngetnem. Egy magas, jóképű fiú nyitott ajtót.
-Őőő... szia! Hazahoztam a húgodat -mosolyogtam.- Josh Cuthbert, ugye? -majd a kezemet nyújtottam felé bemutatkozásképp. -Lola Laughlin.
-Igen, Josh vagyok. -kezet ráztunk. -Köszönöm, hogy vigyáztál rá- mondta, miközben a szemebe nézett.
-Nagyon szívesen -hebegtem, valószínűleg egy kevés vörös pírrel az arcomon.
-Barátnők vagytok? Úgy tudtam Emmának nincsenek még errefelé ismerősei -kérdezte Josh, miközben ittas húgát méregette.
-Nem rég ismerkedtünk meg. Tudod Emma mesélt rólad egy-ké ...
-Asszem' hányni fogok - figyelmeztetett minket Em, majd Josh gyorsan átvette tőlem a testvérét és még egyszer megköszönte, hogy hazahoztam.
-Még biztosan találkozunk -köszöntem el.
-Nagyon remélem - kacsintott rám Josh.