9.-Vallomás

Kedves olvasóink! Most vettük csak észre, hogy a blogunk már három díjat is kapott tőletek, aminek nagyon nagyon örülünk. Köszönjük szépen nektek, nagyon jól esik az, hogy ennyire szeretitek ezt a fanfiction-t. Megérdemlitek a következő részt!!;)


*George*

Eszméletlenül boldog voltam.Végre minden klappol és már csak Josh-nak kéne elmondani valahogy, hogy együtt vagyunk. Remélem megérti.
-George?!-hallottam meg a barátnőm (!) hangját az ajtóból. Rápillantottam és elmosolyodtam.Szegény csurom vizesen állt ott.
-Hát te veled mi történt?-ugrottam fel nevetve és oda mentem hozzá.
-Hát csak boltba mentem és engem mindig elkap az eső...-mondta kicsit hisztisen.-Ne nevess!-kezdett durcás lenni,erre még jobban kitört belőlem.
-Shelley!-lett mérges és hirtelen rám ugrott.Akkor eszméltem fel,hogy mennyire vizes szegényke.
Felkaptam és bevittem a fürdőszobába.
-Na gyerünk vedd le ezeket a hideg cuccokat és zuhanyozz le meleg vízzel.-mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon.Bólogatott és cukin nézett a nagy szemeivel.
-Kérek egy csókot..-vetette be a kiskutya szemeit,ami nála ellen állhatatlan.Lágyan megcsókoltam a hideg ajkait és mivel már én is vizes lettem a karjaimba vettem.-Jaj,de jól átmelegítesz.. -motyogta és édesen,nehezen vette a levegőt.
-Na menj,mert megfázol.-csuktam be magam mögött a fürdő ajtót és elmentem átöltözni én is.
Levetettem magamat az ágyra és ábrándoztam.Közben az eső folyamatosan kopogott az ablakon, jelezvén, hogy ma már nem akar elállni.


*Lola*

-Em! Itt vaaaagy? -kiabáltam a lakásukban járkálva.
-Nem, Lol. Ausztráliában vagyok -gúnyolódott Emma.
-Jaj, de mókás itt valaki! Na de most komolyan.. merre vagy? -toporogtam a folyosón, a barátnőm válaszára várva.
-A fürdőben vagyok, várj meg a szobámban. Mindjárt megyek- tette hozzá. Nagyokat sóhajtozva mentem fel a lépcsőn és azon gondolkoztam: Hülye lépcső, minek vagy ilyen meredek..?!
Aztán  jót nevettem magamon, hogy a lépcsőt szidom.A lépcső vánszorgás után be mentem Emma szobájába ahogy kérte és levetettem magam az ágyára.Az ágy oldalán kopogtam a lábammal unalmamba.
Kintről beszélgetést hallottam úgyhogy kikukucskáltam..
Akkor láttam először Em-t George-al csókolózni.Elég vicces volt, a földön feküdtek...
-Ömm..szia Lola.-vett észre George.Emma is gyorsan odakapta a fejét és elvigyorodott.
-Pofára estünk.-mondta a magyarázatot és így már kicsit értelmesebbnek tűnt a szitu.
Rájuk mosolyogtam..
-Megjöttünk!-hallottuk Josh és Jaymi hangját. Hirtelen Emmáék felugrottak és kétségbe esetten befutottak Em szobájába.
-Majd én foglalom őket! Jó turbékolást!-kacsintottam rájuk mire hálásan elmosolyodtak. Végig néztem rajtuk.
George azóta nem engedte el Em derekát amióta felálltak a földről. Eléggé összeillenek.
     Josh lépteit hallottam ezért siettem elé.Amint megláttam elállt a lélegzetem..
Vizesen állt előttem póló nélkül...
-Lol!-kiáltott meglepve Josh és hozzáölelt a csupasz mellkasához. Olyan nehezen tudtam levegőt venni és teljesen le voltam dermedve.
-Josh!Veled meg mi történt?-kérdezte JJ a szobájából kijövet. Majd megnézte,hogy Josh ölelget.-Szegény lányt is összevizezed?-mosolyodott el.
-ööö...-csak ennyit tudtam kinyögni, mert Josh a szemembe nézett és nem eresztett...
-Josh..bocs hogy megzavarom a romantikus pillanatotokat, de szerintem együnk valamit...Olly mindjárt itt lesz-noszogatott minket Jaymi.
-Oké, hol van Emma? El kéne a segítség a konyhában.-mondta Josh. Úristen gyorsan ki kell találnom valamit!!
-A szobájába van,majd JJ szól neki!-néztem sokat mondó pillantással JJ-re aki nem értette,de azért elindult.-Ja és én majd segítek neked.-mosolyogtam. Josh meglepődött majd ő is elmosolyodott és hirtelen megfogta a kezem. Lehúzott a konyhába és a többiek is jöttek utánunk.

*Emma*

Végre megint hosszasabb időt tölthetek George-dzsal. Annyira hozzám nőtt ez az édes, kedves és bolondos srác.
A testünk egybe simult ahogy feküdtünk az ágyamon és elvesztünk egymás tekintetében,majd apró csókokat loptunk egymástól. Teljesen másvilágban éreztem magam,egy gondmentes világban.
Már hosszú ideje nem volt kapcsolatom...és most egy ilyen tökéletes fiút tudhatok magam mellett,aki nem a saját igényeit veszi elsőnek, hanem a barátaiét. Eszméletlenül imponáló ez a tulajdonság számomra.
 -Em! -ugrott be JJ az ajtón én meg tisztára meglepődtem. -Nagyon édesek vagytok, de hála Lolának nem Josh jött szólni neked hogy kaja van -mondta aggódva JJ. Felültem,de George nem eresztett.
-Hogy vette rá Lola Josh-t, hogy ne jöjjön be hozzám? -kérdeztem meglepetten,de büszke is voltam a barátnőmre. Elég nehéz Josh-t eltéríteni a céljaitól!
-Hát...elég közel vannak ahhoz, hogy összejöjjenek.-mondta és elvigyorodott.George-ra néztem és ő édesen elmosolyodott,ami engem mindig melegséggel és mérhetetlen nyugalommal áraszt el. -Szóval gyertek.-mondta,majd  kisétált a szobámból. Gyorsan megcsókoltuk egymást és mi is követtük a példáját.
     Leérve hatalmas mosolyra húzódott a szám mikor megláttam az összerombolt konyhát és a benne csókolózó bátyámat és barátnőmet. Nem vettek volna észre minket, ha George nem röhög fel mögöttem. A gerlepár elvörösödött és elfordult egymástól.
-Na, pakoljatok össze mielőtt még felfogom, hogy tojás van a plafonon... -mondtam. -Jézusom!!! -fogtam fel.
Szikrázó szemekkel néztem rájuk.
-Em! Nem az én hibám!! Tudod,hogy jól tudok főzni,de ez itt- mutatott a kuncogó Josh-ra- nem volt képes békén hagyni! -mondta Lola idegesen, de a végén elröhögte magát az emlékeket felidézve.
-Nem érdekel ki hibája! Csak rakjatok rendet! -mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. George majd' megfulladt már a röhögéstől és a földön kötött ki annyira kikészült.
 Észrevettem, hogy Lola és a bátyám sokkal jobban összeillenek, mint gondoltam. Látszólag nagyon csodásan érzik magukat egymás társaságában... Akkor jutott eszembe, hogy én és Geroge sosem lehetünk ilyen szép pár, -illetve csak alakuló-félben lévő pár- amíg be nem számolunk Josh-nak a köztünk lévő kapcsolatról, ami az igazat megvallva kockázatos és óriási veszélyt jelent a banda számára is.
Mi lesz ha megutál és hazaküld? Ez volt a legszörnyűbb gondolat ami felmerült bennem.
  Nagyokat sóhajtva vetettem le magam a kanapéra, majd George is csatlakozott, mikor sikerült végre abba hagynia a  röhögést.
-Mi a baj? -kérdezte, mikor észre vette az üveges tekintetemet amint a semmibe meredtem.
-Semmi -mosolyodtam el a kedvességén, hiszen nagyon szívmelengető dolog az, hogy aggódik értem.Az ölébe másztam és végigsimítottam az arcán. Csillogó szemekkel tanulmányozta az arcom, míg én azon gondolkoztam, hogy hogy lehetnék még ennél is szerencsésebb, hisz egy olyan embert tudhatok magam mellett, akinek egy rossz tulajdonsága sincsen. Kívül belül tökéletes.
Aztán rájöttem, hogy korántsem vagyok annyira szerencsés, hiszen az egy dolog, hogy titokban alakul köztünk valami George-dzsal, de ez titkosan kettőnk közt működik. Nem akarok  Josh elé állni, hogy Szerelmes vagyok George-ba és ez ellen nem tehetsz semmit. Vagy elfogadod, vagy...a zenekarodnak vége és engem is megutálsz. Ebbe belegondolni is szörnyű volt.
-Em...mondd el mi bánt -mondta lágy hangon, szinte suttogva az angyal barna szemű fiú, akinek az ölében csücsültem.
-Josh..-kezdtem bele,de a félelemtől elcsuklott a hangom.-Szerinted kiborulna,ha megtudná,hogy mi ketten.. -nem fejeztem be, csak nagyra nyitott szemekkel George-ra néztem. Tudtam, hogy érteni fogja -így befejezetlenül is- amit kérdezni akartam tőle.
-Valószínű.-mondta őszintén, mire ijedt képet vágtam. -De hé, Josh nem állhat közénk. Ez a mi életünk -mondta elszántan a fiú.
-Persze, hogy a miénk, de lehet, hogy Josh nagyon megharagszik és akkor a bandának és nekem is végem -nevettem el a végét.
-Ezt csak úgy tudjuk meg, hogyha elmondjuk neki, Em -nézett rám komolyan, és láttam az arcán, hogy az ő gondolatai is nagyon hasonlóak lehetnek az enyémhez.
-Akkor mi lenne, ha most... megpróbálnánk? -néztem rá bizakodva.
-Kiderül, Emma.
Geroge felállt a kanapéról, majd a kezét felém nyújtotta és együtt, kézen fogva indultunk a konyhába, ahol Josh és Lola valószínűleg... jól érzik magukat.
A konyha ajtaja előtt megtorpantam, vettem egy nagy levegőt, majd George-ra néztem. Ő rám mosolygott, majd bólintott és kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptünk Josh-sal találtuk szembe magunkat -én észrevettem Lolát, aki a konyhapulton ülve ivott valami színes lét, de mikor meglátta, hogy bejöttünk, ráadásul kézen fogva, rögtön letette az italát és izgatottan várta a 'műsort'. A bátyám először boldogan mosolygott, viszont mikor észrevette összekulcsolt ujjainkat, rögtön megváltozott a tekintete.
Gyorsan magyarázkodni kezdtem.
-Josh.. szóval az van, hogy mi ketten... -itt abbahagytam, mert nem tudtam, hogy lett volna a legkevésbé fájó a bátyámnak.
-Mi ketten együtt akarunk lenni -fejezte be helyettem George. -Illetve együtt vagyunk -nézett le rám, majd Josh-ra. -Akármennyire nem tetszik tesó, mi szeretjük egymást. Em szeret engem, én meg szeretem őt -jelentette ki. George végig állta Josh tekintetét, ami -valljuk be- nem éppen a legkedvesebb.
-Áldásom rátok, gyerekek -nevetett ránk a testvérem. Először el se akartam hinni, hogy ezt komolyan mondja.
-Tényleg? -csodálkozott csillogó szemekkel George.
-NEM!


...to be continued...