7.-Vihar

*George*

Hajnalig játszottam a halálunalmas videó játékaimmal, de az se tudta lekötni, teljesen a figyelmemet. Túlságosan is erős volt a belülről marcangoló érzés, ami nem hagyott nyugodni. Kilátástalan ez a helyzet. Sok kétely és hazugság. Én nem bírom ki Emma nélkül. Túl szép,okos,vicces és ellenállhatatlan. Úgy vonz magához mint a mágnes. Hihetetlen ilyen rövid idő alatt, ilyen erős érzelmeket volt képes kiváltani belőlem.

Nem tudom mire várok. Végül még valaki más is észreveszi,hogy milyen gyönyörű és elveszi tőlem. 

Biztos, hogy nem vagyok számára közömbös, mert akkor nem hagyta volna, hogy megcsókoljam. 

Tétlenségem már igen kezdett zaklatni,ezért kimásztam az ágyamból. Elcammogtam a fürdőig és szó szerint megijedtem magamtól a tükörben.

-Ez én lennék?!-kérdeztem a tükörtől hangosan. Hatalmas táskás szemeim és még sápadt bőröm,mint általában..

Kétségbeesés közepette bevágtam magam a zuhanyzóba,levetkőztem és gyorsan engedtem magamra a forró vizet. A meleg oly gyorsasággal járta át a testem,hogy nyugodtabb sóhaj szakadt fel belőlem. Fáj. Szinte fizikai fájdalmat érzek,hogy nem lehet velem,nem érhetek hozzá és nem szerethetem...

Mostanában felborult velem a rendszer, mivel megvolt a fontossági sorrendem. A banda volt az első és utána a személyes ügyeim,de önző lettem. 

-George,te vagy a fürdőben?-kopogott JJ.

-Igen.-kiáltottam vissza. Gyorsan befejeztem a fürdést és törölközőt csavartam a derekamra.

-Em, ebédet csinált és áthívta Lol-t, nem vagy éhes?-kérdezte nyugodtan és aggódva. JJ a legjobb barátom első pillanattól kezdve.

-Kösz JJ, mindjárt csatlakozom.-mondtam és halványan elmosolyodtam a barátom gesztusán. Aprót bólintott és lement a lépcsőn. Gyorsan a szobámba mentem felöltöztem.

 A hajam a frissen mosottságától behullámosodott,de rávettem egy fullcap-t. Lesétáltam a lépcsőn,de sehol nem volt senki. Bementem a konyhába és mindenki az asztalnál ült és beszélgetett. Amint megláttam őket így együtt, melegség töltötte el a szívem. JJ észre vett és leültetett maga mellé. Emma megtisztelt egy fájdalommal teli pillantással,majd Lolával folytatta a beszélgetést.
Emma nagyon jól tud főzni és minden egyes falatban az ő tüneményét éreztem. Hisz ő gondoskodik rólunk,hogy ne milerit ételeket együnk és gyors kaját.
De a rossz kedvéről csak én tehetek, Josh pillantását kerültem és ha jól láttam a húga  is.
-Hallottátok,hogy vihar lesz?-szólalt fel hirtelen Lola,hát igen ő legalább próbál kommunikálni ebben a fagyott hangulatban.
-Nem.-feleltük egyhangúan a srácokkal,majd minket is meglepett. Régen csináltunk már ilyet...banda válasz.
Elmosolyodtam és ránéztem Jaymi-re. Ő tudta mire gondolok és viszonozta a mosolyom.
-Srácok,itt aludhat Lola?-ütötte meg a fülem Emma édes hangja és a gyomrom bukfenceket vetett.
-Persze.-mondtuk megint egyszerre,de már képtelen voltam mosolyogni. Úgy fájt mindenem. Megint rám tört  a fizikai fájdalom iránta...Muszáj volt rá néznem.
Egyszerűen gyönyörű volt. Hirtelen találkozott a tekintetünk.
Elmélyedtem a gyönyörű kék szempárba,de ő állta a pillantásomat.
A szívem hevesebben vert,de uralkodtam magamon,hogy a többiek ebből ne vegyenek észre semmit.
Az ebéd befejeztével már javában gyűltek a hatalmas viharfelhők és húzták magukkal a hangulatomat. A gyászos idő egy emberre nem hatott ki, Lolára. Ő mosolyogva ajánlotta az ötletet,hogy nézzünk filmet.
Neki álltunk helyet csinálni,még a lányok kukoricát pattogtattak.
Valami horrort akartak nézni. A film közepe fele hirtelen elment az áram....
Mindenki elkezdett mocorogni.
-Hé,Josh az a lábam ne húzd már!-halottam meg Lola hangját. Felnevettünk és egy vékony alak ment volna el előttem csakhogy belerúgott az asztalba és rám esett.
A világító kék szemeiből azonnal felismertem.Csak döbbenten figyeltük egymást,majd a figyelmem a puha rózsaszín ajkaira tévedt. Majd észrevettem,hogy hogy is ül rajtam, lovagló ülésben. Szinte még a gyors levegővételét is éreztem. Muszáj volt hozzá érnem nem bírtam ki.
Óvatosan végig simítottam a hátán,de nem szakítottam meg a szemkontaktust. Kicsit közelebb hoztam magamhoz.
Hirtelen visszajött az áram és Emma mellém ugrott.
Mindenki némán elindult a szobájába.
Ledőltem az ágyamba és próbáltam lenyugodni. Olyan 20 perc múlva kopogtak az ajtómon.
-Szabad.-mondtam automatikusan. Emma csusszant be az ajtón és becsukta maga után.
Meglepetten néztem rá,majd kiszálltam az ágyamból.
-Em..-léptem oda,de nem hagyta,hogy befejezzem. Ajkait az enyéimre tapasztotta. Hirtelen történt cselekedet miatt lassan tudtam reagálni,de végül visszacsókoltam. Újra érezhettem az édes,puha ajkait.
A kezemet a derekára tettem és közelebb vontam magamhoz,még ő beletúrt a hajamba. A mennyekben éreztem magam és teljesen felfűtött hangulatban egymásnak préselődtünk.
Egy nagy dörgésre szétváltunk.
-Nem maradsz itt?-kérdeztem hirtelen.
-Lola nálam alszik...-mondta.-Most vele kell lennem.-mondta és hátra lépett.
-Akkor csak maradj még egy kicsit.-húztam vissza magamhoz.Az arcát a vállamba fúrta és elkezdtem dúdolni.
-Mi lesz Josh-al?-kérdeztem.
-Nem tudom,de...-nézett fel.-Nekem jó ez.-ölelte ő is át a derekam.
-Kifejezetten.-mosolyodtam el.-Em!
-Hm?
-Szeretlek.

*Josh*

Elindultam Emma szobájába,hogy rájuk nézzek,mit csinálnak Lolával,de csak Lola feküdt az ágyon és a mobilját böngészte.
-Szia Lola,Emma?-kérdeztem tőle.
-Oh,Josh! Öm..-kezdett furcsán viselkedni.
-Lola,hol van Emma?-kérdeztem még egyszer  gyanakodva.
-Jól van na! George-hoz ment át.-vallotta be.Bennem pedig felment a pumpa.
-Mi?!-tört ki belőlem.
-Josh! Nyugi! Nekik együtt kell lenniük,mert így csak szenvednek.-jött oda hozzám és a vállamra tette a kezét.
Megakartam szólalni,de nem ment.
-Megértem,hogy félted a kishúgod,de ő már nem kicsi és hagynod kell,hogy maga megtapasztalja a csalódást és tanuljon belőle.-mondta bölcsen,mennyi igazság volt ebben a mondatban.
-De nehéz elfogadni.-nyögtem ki végre.
-Megértem. Na, gyere ide!- mosolygott rám és megölelt.
-Köszönöm.-mondtam.
-Ez a legkevesebb.-mondta mosolyogva.
-Nem nézünk  meg este valami?-jött hirtelen az ötlet.
-De,jó ötlet.-mosolygott.
-Okés,akkor még beszélünk.-mondtam mosolyogva és kiléptem a szobából.
Furcsán éreztem magam egész délután,de nem tudtam pontosan,hogy miért.
-Srácok! Próba van!-kiabált Jaymi.
Gyorsan összeszedtem magam és lefutottam a nappaliba. Mindenkinek jobb kedve volt.
A lányok vásárolni készültek.Mi pedig elmentünk a stúdióba.
Az új albumhoz vettük fel a szólókat. Ez a kedvenc részem, na meg a koncertek.
George nagyban énekelt, Jaymi azt hiszem Olly-val telefonált,JJ twitterezett és én meg őket figyeltem,na meg néha beszéltem JJ-hez.
-George végre kapott elegendő szólót.-mosolyogtam.
JJ csak bólogatott,mint azok a kiskutyák az autót hátuljában,mivel folyamatosan a mobilját nézte. Elnevettem magam rajta,majd Jaymi-hez mentem. Épp letette a telefont és vigyorogva rám nézett.
-Olly valamit tervez!!-vigyorgott mint a tejbe tök. Viszonoztam a mosolyát majd én mentem énekelni.