6.-Mondtam hogy még találkozunk!

*Emma*

Rettenetes fej fájásra keltem fel és ólom nehéz szemhéjakkal.
-Soha többet nem iszom...-morogtam az orrom alá és elkezdte bántani a szememet az ablakból beszűrődő fény.Ránéztem az ébresztőórára és szembesültem az kegyetlen igazsággal,hogy délután 2 óra van.Átaludtam egy fél napot!?
  Mondjuk nincs sok értelme lemennem,hisz ott Josh fog ordítozni és a jelenlévő állapotomban nem igen tűröm jól a zajt.A fejem zsongott,de azért kimásztam nagy nehezen az ágyamból,akkor vettem észre,hogy a tegnapi szoknyám volt rajtam.
-Csodás.-morogtam tovább és kibányásztam pár itthoni göncöt a szekrényből,hogy elvonulhassak a fürdőbe.
A folyosón Jaymi-vel futottam össze.
-Valaki nagyon másnapos..-nevette el magát,majd elállta az utam.
-Hagyj Jaymi!Nincs ehhez idegzetem..-morogtam és arrébb tuszkoltam,hogy beférjek a fürdőbe.
Jót szórakozott rajtam,majd szerencsémre tovább állt.Magamra zártam a fürdőt és levetettem a cigiszagú ruháimat.Remélem nem én cigiztem...mondjuk a passzív dohányzás se jobb..
Bemásztam a kádba,mert alig álltam a lábamon.Hideg vizet engedtem először,hogy észhez térjek,majd melegítettem rajta egy kicsit.Áztam egy 10 percig,majd beszappanoztam magam.
   Meguntam az öregre ázást és törölközőbe csavartam magam.Belenéztem a tükörbe és egy igen sápadt meggyötört lány nézett rám vissza...nem ismertem magamra!
Majd váll rándítva  fogat mostam.Felöltöztem és rávettem magam,hogy lemenjek a konyhába.
A nappaliban volt pár kíváncsi szem,de nem szóltak semmit én meg nem vettem őket figyelembe.


*Lola*

Másnap délután nagyon sokszor próbáltam hívni Emmát, de egészen háromig ki volt kapcsolva a mobilja. Már nagyon aggódtam érte, de aztán végre felvette:
-Haló, itt Emma -szólt bele rekedtes hangon. A háttérbe poharak csörömpölése hallatszott.
-Szia Em, Lola vagyok. Hogy vagy? Már azt hittem alkoholmérgezést kaptál -nevetgéltem.
-Ó, hogy te vagy az? Nem volt kedvem elolvasni, hogy ki hív. Azt hittem, csak zaklatni akarnak. De neked örülök!
-Megtisztelsz!
-Hát persze -nevetett Emma. -Amúgy nagyon fáj a fejem. Te, mennyit ittam tegnap?
-Hmm... azt hiszem két üveg tequilát, egy kis üveg vodkát, 3 üveg sört, 6 pohár...
-MICSODAAAAA? -kiáltott fel valószínűleg sokkolt állapotban Em.
-Csak vicceltem -röhögtem. -körülbelül 10 pohárka tequilát ittunk fejenként. Nagyon nem bírod az alkoholt, csajszi!
-Chh.. ne is mondd! Mondd csak, én dohányoztam tegnap? -kérdezte. A hangján halottam, hogy nagyon nem tudja mi történhetett.
-Nem. Én cigiztem, lehet azt érezed a ruháidon.
-Huhh, megnyugodtam. Azt hittem én voltam -sóhajtott egy nagyot.
-Megnyugodhatsz -mosolyogtam. -Mondd, a bátyád nem mondott rólam semmit? -kérdeztem félve.
-Nem vagyunk igazán beszélőviszonyban mostanában... Miért kérdezed? Rosszat sejtek... Csak nem...? -röhögte el magát Em a telefonba.
-Azt hiszem igen -pironkodtam.
-Hű, hát ez igazán... érdekes. Nem ugrasz át? Sok lesz a telefonszámlád! -figyelmeztetett.
-Nem szeretnél inkább pihenni? -udvariaskodtam, hiszen persze, hogy átugranék, de szegény lány annyit vedelt a minap, hogy ezt a kérdést illendőnek találtam.
-Nem, így is kettőig aludtam. Gyere át, várlak! -majd kinyomta.
Kiszaladtam a teraszra, hogy ellenőrizzem az időt, ami -mint a kiugrásom után rögtön kiderült- a szokásos volt. Visszasétáltam a házba és lehuppantam a szekrényem elé. 10 perces válogatás után végül két összeállítás között vacilláltam.

Majd végül emellett döntöttem. Gyorsan felöltöztem, bedobáltam egy két fontosabb dolgot a táskámba és elindultam Emmáék háza felé. Nem lakunk messze egymástól, de ez a pár perc tökéletesen elég volt arra , hogy magamban nagyjából hatszor lejátsszam a Josh-sal folytatott beszélgetésem minden pillanatát és két szál cigit elszívjak.

Mikor már majdnem odaértem a Union J villához átgondoltam, hogy kik is vannak az együttesben. Ez az egész stílus amit ők játszanak... hát... nem az én világom, így nem ismerem őket pontosan. Miközben erről gondolkoztam, észrevettem, hogy már csak két háznyira vagyok a Emmáéktól, ezért gyorsan megigazítottam a hajamat, hiszen azért.. csak hírességekhez megyek.Mikor odaértem vadul kezdtem nyomkodni a csengőt, annak reményében, hogy hátha hamarabb bejutok a házba. Hamarosan ajtót is nyitottak nekem, bár nem a barátnőm, hanem a Union J egyik tagja volt az, azt hiszem JJ.

-Ó szia. JJ -kezet nyújtott- Örülök a találkozásnak. Emmához jöttél? Gondolom, hiszen egyik fiú sem jelentette be, hogy ilyen szép lány jön -gondolkozott magában, de azért hangosan ki is mondta.

-Szia JJ, Lola vagyok -mosolyogtam rá. -Igen, Emma hívott át. 

-Gyere beljebb -betessékelt a házba. Próbáltam minél jobban megfigyelni a házat. Kellemes hangulata volt, de semmi túl értékes holmit nem láttam benne, pedig azt hittem, hogy valami palota-szerű építménybe jövök. Persze egyáltalán nem bántam, hogy nem puccos a házuk, hiszen én is csak egy átlagos házikóban lakom. A lényeg, hogy nagyon tetszett. Ízléses volt.

-Őő.. felmész Emmához, vagy beköszönsz a fiúkhoz? -állított válaszút elé JJ.

-Beköszönök -vigyorogtam. 

JJ-t követtem egészen a konyháig ahol a fiúk az asztalnál ültek és éppen mirelit pizzát ettek.

-Sziasztok! -integettem és a lehető legaranyosabb fejet vágtam. Josh-t rögtön kiszúrtam. Egészen... tűrhetően nézett ki.

-Srácok, ő itt Lola és Emmához jött, de most beköszön hozzátok. Kedves lány ez a Lola -mondta bolondosan JJ, mire a fiúk nevetésbe törtek ki.

Az egyik fiú, talán Jaymi felpattant az asztaltól és bemutatkozásképp megölelt. Közvetlen egy fiú, az biztos.

-Jaymi vagyok. Üdv nálunk! -nézett rám mosolyogva.

-Heló -mosolyogtam, miközben az összes fiú körém gyűlt. George kezet nyújtott, bemutatkozott majd megdicsérte a táskámat. Hmm.. elég figyelmes. 

-Szia Lola -jött oda Josh, majd egy puszival köszöntött. 

-Szia Josh! Mondtam, hogy még találkozunk -kacsintottam rá. A fiúk 'úúú'-ztak egyet, de mikor tovább beszélgettünk volna, feltűnt Emma is.

-Em! -kiáltottam, majd megöleltem.

-Már vártalak, Lola. -ő is megölelt engem, majd megkérdezte- Cigiztél idefelé? Ne is tagadd, érzem rajtad! -a mutató ujját fenyegetően a  fejem elé tartotta.

-Ja, előfordulhat, hogy igen- vallottam be. -Csajszi egész jól nézel ki, ahhoz képest...-próbáltam dicsérni Em barátnőmet, mire ő boldogan elmosolyodott.

-Pff, még hogy ő jól nézne ki? -nevetett lesajnálóan valaki a háttérben. A híres George Shelley volt az. Emma arcára kiült az értetlenség és a szomorúság, ezért inkább gyorsan felkaroltam őt, és egy 'felmentünk' kijelentéssel kiviharoztunk a konyhából.

-Ne is törődj vele, Em! -súgtam a fülébe, mikor már hallótávolságon kívül kerültünk a fiúktól.

*Josh*

George teljesen elhidegült tőlünk,már nem az az életvidám és édes srác aki mindenen nevetett..hanem  savanyú képű,flegma és unott  lett.Szörnyű így látni,de a megjegyzéséből rájöttem,hogy Emma miatt ilyen.Mondjuk Em tegnap este kocsmába volt és holt részegen jött haza...ez így nem mehet tovább.
   Utána néztem JJ-nek és megtaláltam a szobájában.
-JJ!Azonnal vissza kell hoznod George-t!!-rúgtam be az ajtóját.
-Tessék?-esett le ijedtében az ágyról.-Tudod,hogy miért ilyen..-morogta.
-Nem?!-háborodtam fel.
-Ne mond,hogy nem vetted észre,hogy George totálisan bele van esve Emma-ba?!-háborgott már ő is.
-De hát azt mondta,hogy nem az esete...-értetlenkedtem.
-Azt miattad mondta!!Azért mondta,mert azt hitte ezzel ti nem fogtok veszekedni és a banda sem megy tönkre.-világosított fel és akkor le is esett minden.
-Jaj.-sápadtam el...
-Bizony Josh,túlzásba vitted az apáskodást..-mondta őszintén.
-Akkor most azonnal beszélnem kell mind a kettővel...de mit?-néztem rá tanácstalanul.
-Engedd meg nekik,hogy együtt legyenek..-mondta JJ.
Nagy hezitálás után bólintottam és otthagytam JJ-t. A folyosón meghallottam Lola és Emma nevetését,ami Em szobájából szűrődött ki.Elmosolyodtam és tovább mentem George szobájába,ahonnan hangosan dübörgött a zene...
A kopogást így biztos nem fogja meghallani,ezért inkább benyitottam.George épp fejjel lefele videó játékot játszott és akkora kupi volt körülötte mint egy atom robbanás.


*Emma*

-Lola!Akkor sem írok a gumimacikról dalt,ha pisztolyt fognak a fejemhez!!-pufogtam.
-Hát jó,akkor ne írj,de szerintem nagy sláger lenne.-mondta sértődötten,majd egyszerre röhögtük el magunkat.
-Nem értem George-nak mi a baja veled..-motyogta Lola.
-Hogy érted?-kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Mármint,szép vagy és vicces...Kinek nem kellenél?!-nevette el magát a végére.
-George-nak..-mondtam és könnybe lábadt a szemem.