5.-Tequila

*Emma*

-Mi lenne,ha segítenél megcsinálni az ebédet,ahelyett,hogy elvonod a figyelmem?-kérdeztem a rajtam csimpaszkodó George-tól nevetve.
-Nekem így jobban tetszik.-harapta meg egy kicsit a bőrt a nyakamon,mire kirázott a hideg.Jóleső borzongás járta át a testem és teljesen megbénult.Elképesztő milyen hazással tud rám lenni egy fiú..
   Mikor George már a derekamba mélyesztette az ujjait és úgy duruzsolt a nyakamba,megcsörrent a telefonom.Megindultam,hogy felvegyem,de két erős kar a derekamat markolva megakadályozott benne.
-George..fel kell vennem.-nevettem.Morgott egyet kettőt,majd gyengített a szorításán így felvonszoltam magammal,mert rám csimpaszkodott mint egy kis majom,az emeletre.Előtúrtam a mobilom és hirtelen George lerántott az ágyamra.
-Haló?-vettem közbe föl,pedig George teljes testtel és kaján vigyorral rajtam terpeszkedett.
-Szia Em,itt Lola,tudod az esernyőmet adtam oda.-mondta életvidám hangon.
-Jaj tudom,szia!-majd a végére felvisítottam,mert George haja csikizte az arcom.Kicsit arrébb toltam a fejét mire még  jobban rám nehezedett.
-Este nem iszunk meg valamit?-kérdezte.-Van egy új kocsma nem messze tőletek!-mondta az édes hangján,milyen tündéri lány..aki épp a kocsmába hív de nem lényeg.George elkezdte puszilgatni a nyakamat.
-De majd még beszélünk,most le kell tennem!Szia!-alig kaptam már levegőt George ajkainak érintésétől.
-Oké,szia!-tette le és hirtelen átfordítottam George-t magam alá.Arrébb csúsztattam a mobilom az ágyon és belenéztem George nagy barna szemeibe.Beleharaptam az alsó ajkaimba,mire ajtó nyitódást hallottam,majd valaki elég rendesen becsapta.Úgy megijedtem,hogy leestem az ágyról George pedig felült.
-A srácok lehetnek már?-kérdeztem nagyokat fújtatva és feltápászkodtam.
-Ööö..-csak ennyit tudott kinyögni,mert le volt fagyva.Lábtrappolást hallottunk és nem voltak valami nyugodtak...
-Emma!!!George!!!!!!!-hallottuk meg Josh igen ideges ordítozását.
-Bassza meg!-szaladt ki a számon és idegesen fújtattam párat.Késő volt azon törnöm magam,hogy mi legyen,mert a bátyám diszkréten berúgta az ajtót.Megállt és felmérte a szituációnkat, én az ágy mellett álltam George pedig az ágyon ült.
-Megtiltom,hogy együtt legyetek!-nézett ránk szúrós szemekkel.
-De mi..-szólalt fel George.
-Te inkább fogd be!Mit keresel Emma szobájába?!-fojtotta George-ba a szót Josh.George lehajtotta a fejét.
-Megígértem,hogy nem érek Emma-hoz és be is tartom.Úgy sem az esetem...-mondta fapofával George és kiment.A szavai úgy fájtak mintha késeket szúrnának belém..szóval ennyit jelentettem neki?!
-Em.-mondta halkan Josh.
-Ne most,hagyj magamra!-mondtam nagy nehezen.Josh tétovázott,de végül ő is elhagyta a szobát..
Dühös voltam...magamra mert közel engedtem magamhoz George-t,pedig nem is ismertem úgy igazán.
Megpillantottam a rezgő mobilomat az ágyon és gyorsan felvettem.
-Szia Em!Fél óra múlva ráérsz?-kérdezte Lola.
-Szia,igen ráérek!Találkozzunk előlünk.-mondtam majd gyorsan letettem.Gyorsan a szekrényemhez léptem és kutakodni kezdtem valami ruháért.

Úgy döntöttem csinire veszem a figurát,ezért gyorsan felkapkodtam a megfelelő darabokat.Behullámosítottam a hosszú sötétbarna hajam és kisminkeltem magam.
Felkaptam a táskám és beleraktam a pénzem és a mobilom,egy csomag zsepivel.
Csöngettek mire futottam le a lépcsőn.A srácok kétszer is hülyének néztek,de nem érdekeltek.Ajtót nyitottam.
-Szia!-ölelt meg Lola.
-De jól nézel ki!-dicsértem meg.
-Köszi.-mosolygott.-Te sem panaszkodhatsz.-mondta.
-Mehetünk?-kérdeztem,mire bólintott.-Elmentem!-ordítottam be a házba és becsaptam az ajtót.

Lola :)

-Szóval,merre kell menni?-kérdeztem.
-Arra!-mutatott előre.-én meg elnevettem magam.Alig sétáltunk 5 percet mire egy modern stílusú kocsmába csöppentünk.Nagyon tetszettek a nem tudom milyen színű neon csövek és a bútorzat.
A hangulat megvolt mindenki beszélgetett kisebb társaságokba tömörülve.
   Helyet foglaltunk az egyik sarokban és vártuk a pincért.
-Hány éves is vagy?-kérdezte hirtelen Lola.
-19 és te?-feleltem és abbahagytam a környezetem tanulmányozását.
-20.-mosolyodott el.-Öreg vagyok.-viccelt.
-Mivel foglalkozol?-kérdeztem.
-Most éppen semmivel,egyetemet végeztem és rájöttem,hogy fölösleges volt annyit tanulni.A nagyszüleimhez költöztem ide Londonba,mert a szüleim nem éppen vannak oda az életemért.-mondta és ezt is viccesre vette,mert közben az arcmimikája vidám és gúnyos maradt.
Úgy döntöttem nem feszegetem a témát,hogy miért nem szeretik a szülei az életstílusát.
-És te mivel foglalkozol?-kérdezte,de pont megjött a pincér.
-Mit hozhatok?-kérdezte fapofával a csaj.Ezt nevezik barátságos kiszolgálásnak?!
-Tequilát.-vágtam rá,mire Lola felnevetett.A csaj bólintott és elhúzta a csíkot.
-Van egy olyan érzésem,hogy nincs valami jó kedved.-mondta és sejtelmesen elmosolyodott.
-Van benne valami..-motyogtam és elkezdtem piszkálni az asztalterítőt.
-Nem lenne jobb ha kibeszélnéd magadból?-kérdezte egy kicsit komolyabb stílusban.
-Lehet...-mondtam.
-Na akkor rajta.-mondta és megkaptuk a tequila-t.Felhajtottam,lenyaltam a kezemről a sót és beleharaptam a citromba.


*Lola*

Mikor már az ötödik kör tequilán is túl voltunk, Emma kezdett egyre nyíltabb lenni. Látszólag nem bírja túl jól az alkoholt.
-Emma, nem lesz már elég? -kérdeztem, miközben az új barátnőm egy újabb adag italt kért az unott arcú pincérlánytól.
-Nem! -kiáltott fel, de látszott rajta, hogy közben megszédült. -Jól vagyok, jól vagyok.. csak tudod Lola... fáj a szívem -mondta, majd egy óriásit sóhajtott.
-Mi a baj?  -kérdeztem. -Mesélj! - Azt gondoltam, hogy ez nem egy túl diszkrét kérés, hiszen még alig ismerjük egymást, de így, hogy Emma szeme össze-vissza áll, reménykedtem, hogy nem veszi tolakodásnak. Hiszen én nem is annak szántam.
-Hosszú történet -csuklott - nagyon hosszú. De neked van időd! -csillant fel a szeme és reménykedve rám nézett.
-Van, persze. Egész nap ráérek -mondtam biztatva, majd a táskámból elővettem cigit és gyújtót. Megkínáltam Emet is, de ő felháborodva kijelentette, hogy nem dohányzik.
-Tudod minden a bátyám miatt van. Az ő hibája ez az egész -mondta és teljesen elkomorodott. -Meg az a köcsög George Shelley is tehet róla!
-Hogy kicsoda? George Shelley? Az éneklő fiúcska a tv-ből? -kérdeztem csodálkozva.
-Igen ő... tudod ők vannak a "Union J" -itt a kezével idézőjeleket rajzolt a levegőbe- nevű együttesbe. Velük lakok.
Teljesen elcsodálkoztam Emma kijelentése után.
-Hogy velük laksz? Azta! És mondd csak.. ki a te bátyád? -kérdeztem, hiszen ezt nem említette.
-Hogy ki? -lesajnálóan nevetett egyet, majd folytatta - Az én bátyám Josh. Josh Cuthbert -itt kínos csend állt be, majd Em felkiáltott- ERRE INNI KELL!
-Nem, nem kell. Vagyis ihatunk, de ne alkoholt. Ennyi elég már, szerintem -jelentettem ki.
-Jó, -majd komoly fejjel rám nézett- bízok benned. Te annyira okos vagy! Én sose voltam ilyen. Nem tudok vigyázni magamra. Josh-sal is összevesztem, azért mert nem fogadtam szót, pedig kellett volna. Ő csak vigyázni akart rám -miután ezt kimondta, sírni kezdett.
-Tudod mit, Emma? Hazakísérlek, pihenj le -mondtam, miközben próbáltam Em-re mosolyogni. Nehéz volt, hiszen ha bárkit sírni látok, én is sírni kezdek, szóval most nagyon erősnek kellett maradnom.
-Jó, de segíts felállni légysziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii - nyújtotta felém a kezét. Felsegítettem, fizettem a pultnál, majd elindultunk. Az utat végigbeszéltük, Emma nagyon kedves volt részegen is. Mikor a házuk elé értünk, Em nem találta a kulcsát, így nekem kellett csöngetnem. Egy magas, jóképű fiú nyitott ajtót.
-Őőő... szia! Hazahoztam a húgodat -mosolyogtam.- Josh Cuthbert, ugye? -majd a kezemet nyújtottam felé bemutatkozásképp. -Lola Laughlin.
-Igen, Josh vagyok. -kezet ráztunk. -Köszönöm, hogy vigyáztál rá- mondta, miközben a szemebe nézett.
-Nagyon szívesen -hebegtem, valószínűleg egy kevés vörös pírrel az arcomon.
-Barátnők vagytok? Úgy tudtam Emmának nincsenek még errefelé ismerősei -kérdezte Josh, miközben ittas húgát méregette.
-Nem rég ismerkedtünk meg. Tudod Emma mesélt rólad egy-ké ...
-Asszem' hányni fogok - figyelmeztetett minket Em, majd Josh gyorsan átvette tőlem a testvérét és még egyszer megköszönte, hogy hazahoztam.
-Még biztosan találkozunk -köszöntem el.
-Nagyon remélem - kacsintott rám Josh.