8.-Lennél a barátnőm?

*Lola*

-Em, én most hazamegyek. Tudod lezuhanyozni, átöltözni meg ilyenek... -mondtam Emmának, aki a gardróbjába hajtogatta be a ruháit.
-Persze, menj csak. Visszajössz még? -kérdezte kedvesen.
-Csak ha nem zavarok! -vigyorogtam Emmára.
-Soha! Amúgy is valami filmezést tervezetek Joshyval, nem? -érdeklődött a barátnőm, aki éppen egy nagyon szép mustár sárga szoknyát akasztott be a szekrényébe, majd egyből ki is vette és elém tartotta. -Nézd csak! Szerintem jól állna. Próbáld fel! -nézett rám biztatóan.
-Hát én nem is tudom... -magyarázkodtam, hiszen a szoknya tényleg igazán szép volt, de nem szokásom ilyesmit hordani.
-Na, a kedvemért légysziii! -kérlelt Em a szoknyát szorongatva, majd mikor bólintottam széles mosolyra húzta a száját. -Ez a beszéd Lol!
Gyorsan levettem magamról a szürke nadrágomat s helyére az Emma által mutatott szoknyát vettem fel.
-Aztaaaaaa! Le ne vedd, gyorsan egy képet! Nagyon jól áll Lola! -majd felkapta az éjjeliszekrényről a telefonját és készített egy képet kizárólag a szoknyáról, hiszen a fejemet egy átvirrasztott és átbeszélgetett éjszaka után -bocsássanak meg nekem- nem vállaltam. -Nézd! -mutatta felém a képet.
-Ez tényleg egész jól áll -értettem egyet Emmel.
-Tartsd meg! -vigyorgott rám Emma.
-Ez komoly? -hitetlenkedtem. Bólintott. -Hát akkor... köszönöm szépen Em! Tudod mit? Ma ezt veszem fel -ígértem meg.
-Ennek örülök. Én egyszer se hordtam... Nálad jó kezekben lesz, úgy érzem -kacsintott rám. Ezután hazaindultam.
Miután otthon lezuhanyoztam és felöltöztem, úgy gondoltam, hogy mielőtt visszamegyek a Union J + Emma villába beugrok egy boltba, hogy vegyek valami chips-félét.
Mielőtt kiléptem volna a házból még egyszer ellenőriztem az outfitemet. Nekem nagyon tetszett, ilyet pedig igazán ritkán mondok, hiszen általában csak magamra kapok valami göncöt.

A boltban egyszerűen nem tudtam választani az ecetes és a sima sós chips közül. Végül a sósat választottam, mert az olyan semleges. Azt mindenki szereti, aki nem az is. Ilyen nagy gondolatok közepette léptem ki a boltból és sétáltam el Emmáékhoz. 

*Josh*

A próba után siettünk haza a srácokkal. Egyrészt mert Georgenak valami fontos találkozója volt délután, másrészt meg Lolával filmezést terveztem. 

Amikor hazaértünk csak Emma volt otthon és éppen a konyhában főzött. Az étel illata 10/10 volt, de nem tudtam rájönni, hogy mi is az. Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek hozzá egy picit beszélgetni, hiszen a viszonyunk mostanában nem túl jó és ez így nekem nem tetszik. Ráadásul George is miattam lett olyan furcsa -JJ szerintem legalábbis. 

-Őő.. szia, Em -lépkedtem be bizonytalanul a konyhába.

-Szia -nézett fel rám. Nem mosolygott, de tudtam, hogy jólesik neki az, hogy beszélgetni akarok vele.

-Mit főzöl? -érdeklődtem.

Emma kivette a serpenyőből az illatcsodát amit készített majd egy nagy tálra borította az egészet.

-Ez, kedves testvérem -nézett rám hivatalosan a húgom- ráksaláta ala Emma -majd a nagy tányért meglebegtette az orrom előtt.

-És mondd csak.. szerinted ehető? -érdeklődtem pimaszul.

-Bolooooond -mondta Em hisztis hangon, majd megütött úgy, mint ahogy régen. Valahogy azt éreztem, hogy nem haragszik rám emiatt az egész George-ügy miatt.. de ki tudja.

-Emma, figyelj. Nagyon mérges vagy rám? -néztem rá bűnbánó tekintettel, hátha az hat.

-Ahj... az voltam. Nagyon. Nagyon-nagyon! De utána rájöttem, hogy csak vigyázni akartál rám.De akkor sem kellett volna! Tudok magamra vigyázni! -mondta feldúltan Em. Ajtócsapódás hallatszott kintről, majd egy magas, csilingelő hang szólalt meg:

-Emmaaa, fent vagy? -kiáltott Lola. Hallottam, ahogy lépked a lépcső felé.

-A konyhában vagyunk, gyere be! -ordítozta a húgom körülbelül hatszáz decibellel. 

-Nem akarok megsüketülni!!- háborodtam fel.

-Te jöttél túl közel -védekezett Em. 

Majd mielőtt meg folytathattuk volna a testvéri veszekedést, Lola jött be az ajtón.

-Sziasztok, hoztam chipset -mosolygott felmutatva az óriási chipses zacskót, majd megölelte Emmát. Azután rám nézett és felém indult. Engem is karjai közé zárt, mint a húgomat. Nagyon jó illata volt. 

-Akkor áll még a filmezés? -kérdeztem félmosolyra húzva a számat. 

-Persze! -mosolygott Lola. Ő mindig mosolyog, állandóan boldog. Legalábbis úgy néz ki, mint aki boldog.

-Akkor fél óra múlva a nappaliban? -kérdeztem. Tudtam, hogy a válasz igen lesz, de ettől függetlenül piszkosul izgultam.

-Fél óra múlva a nappaliban -bólintott, majd Emmával felmentek a szobájába, magamra hagyva engem a 'ráksaláta ala Emmával'. Gondoltam megkóstolom, nem veszíthetek vele semmit. Kivettem egy villát a szekrényből és nekiláttam a mesterfogásnak. 

Mikor a nappaliba léptem Lola már a földön ült és a dvd-k között válogatott. 

-Melyiket nézzük? Éhezők viadala, A hobbit vagy Men in black 3? -rohamozott meg rögtön a kérdéssel Lol.

-Őőő... Éhezők viadala -döntöttem. Lola bólintott, majd el is indította a filmet.

Nagyjából 20 perce nézhettük a videót, mikor Lola rádőlt a vállamra. Eddig is közel ültünk egymáshoz, de ez így sokkal... hm... kényelmesebbnek tűnt. 

-Ugye nem baj? -nézett fel rám Lol.

-Dehogy -majd átkaroltam, és így néztük végig a filmet(ami mellesleg elég hosszú volt). 

*Emma*

Folyton azon járt az agyam,hogy Josh és Lola lent randiznak...

Fogalmam sincs miért nem tetszik ez az egész.Hisz Lola aranyos lány,de valahogy nem tudom elképzelni a bátyám mellett.Annyira mások.

Ez butaság.Pont az a jó,hogy mások,így mindig lesz mit megismerniük egymásból,így nem fognak unatkozni.

George is más,mint én.

Hát igen George...szerintem elszúrtam.Nem tudtam válaszolni az ő nagy szavára.Megijedtem,mi lesz,ha nem lehetünk együtt vagy közbe lép valami...képtelen lennék tovább lépni..De azzal sem érek el semmit,hogyha hazudok neki,hogyha nem viszonozom az érzéseit.Úgy fájt látni azt,hogy elbizonytalanodik és elmegy....mert elment.Kilépett a szobából. 

Lolának nem mondtam ebből semmit,pedig kellett volna.Nem akartam elrontani a kedvét a randijára.

Túl sok bonyodalommal jár ez a látogatás,de úgy érzem sosem fogom megbánni azt,hogy eljöttem.

     Határozott léptekkel mentem George szobájába.Kellet egy ölelés,egy csók tőle. Őt akartam. Könnyes szemekkel rontottam be a szobájába és épp öltözködött. A pólóra még nem volt ideje,így a csupasz felsőtestének ugrottam.

-Szeretlek,szeretlek,szeretlek!-motyogtam a nyakába ő pedig jóízűen kuncogott.Tartott a kezébe és erősen ölelt le ne essek.Mélyet szippantottam a frissen fürdött illatából,majd a lában a földet érte.

Belenéztem a gyönyörűen ragyogó barna szemeibe és finoman megcsókoltam.Kétszer is belemosolygott a csókunkba,majd hirtelen magához húzott.Beleharaptam az alsó ajkába,mire felkuncogott.

-Emma?!-szólalt meg végre a lágy,mély hangján.Kíváncsian rápillantottam.-Lennél a barátnőm?-kérdezte.

A pulzusom felgyorsult és újabb szorongás tört rám. Ismét egy nagy kérdés. De nem futamodom meg.

-Igen!Igen!Igen!-ugrottam megint rá és az ágyra estünk a lendületemtől.George nevetve ölelt magához és belepuszilt a hajamba. Csak összebújva feküdtünk egészen addig amíg JJ nem kezdte el magát unni és áll neki minket csesztetni.Szeretem JJ-t,de néha az ember agyára tud menni!
-Bocsi,hogy megzavartam valamit?-mosolygott.-Minden oké akkor köztetek?-kérdezte még mindig fülig érő szájjal,mert már tudta a választ.Egyszerre kezdtünk el bólogatni George-al.
-Együtt vagytok?-tett fel egy újabb kérdést.Megint elkezdtünk bólogatni és összekulcsolt kezeinket mutattuk fel.-Jaj,de jó!-tepert le minket az ölelésével.